Most Orbán Viktor az, aki nem szeretne senkivel sem vitázni. Már az élettel sem. Vagyis a sajátjai előtt sem ígér semmi valóságosat, csak álmokat. És a maga hatalmi szempontjai szerint igaza van: minek menjen az Akadémiára a zenéről vitázni tanárokkal, vagy a kortárs zenei elkötelezetteivel, amikor az ő slágereit dúdolja majd’ mindenki? És miért kockáztatna, ha biztosra is mehet?

Megteheti, annál is inkább, mert a Magyar Televízió nem teremt lehetőséget az ország számára arra, hogy összehasonlítsa a választásra felkínált elképzeléseket, jóllehet ez volna a rendeltetése. Ehhez képest kameráik előtt ki-ki magában felmondhatta gondolatait a múlt hét végéig, ezzel vége is. Külün-külön bejön Brutus majd Caesar, elmondják, mi a szitu. A többi a paravánok mögött...

Pedig meglehet, hogy Caesar el tudná magyarázni, hogy most az egyeduralom ideje jött el, mert szorongatják a demokrácia rendjétől erőtlenné vált birodalmat, Brutusnak is minden bizonnyal lenne mit mondania a diktatúra veszélyeiről, de mindketten csak a műsorvezetőig jutnak. Közülük Betlen János többször elmagyarázta, hogy jó ez így, mert az emberek úgy sem értik, amikor egy műsorban hatan hatfélét mondanak. Mint a partlamentben – tegyük hozzá, ahol úgy általában mégis működik.

A politikusok, ha hagyják őket, azt teszik, amit most. 2002-ben az utolsó hét szerdáján – azon a napon, ahol most tartunk – Medgyessy Péter hiába várta Orbán Viktor miniszterelnököt a Béke szállóban vitára, mert az ellenfél nem ért rá. Hivatkozott a kihívó a négy évvel korábbi ígéretre, amikor is Kovács László szeretett volna az önkormányzati választás előtt párbajozni Orbánnal, ám akkor azt a választ kapta, hogy majd 2002 tavaszán. Lám, akkor sem. Végül Orbán a számára nem jól sikerült első forduló után volt hajlandó leülni Medgyessyvel.

Volt mire hivatkoznia: Horn Gyula éppen ezt játszotta vele négy évvel korábban. Többnyire csak akkor szánták rá magukat a jobb helyzetben lévő felek arra, hogy a közönség ítéletére bízzák igazságukat, amikor ez érdekükben állt. (2006-ban nem ez volt a helyzet, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként vállalkozott a vitára.) Most megint nem állnak szóba egymással. Kultúrája van annak, hogy megtehetik, és nincs annak, hogy se parlamentből, se közszolgálati vitáról nem lehet kivonulni. És végképp csak a saját belátására bízva szavazhat, aki azt szeretné tudni, hogy a sánta kutyákat egyáltalán mi a csudának kergetnék versenyben a hazuggal, miért nem segítenének inkább szegény párákon.