A magyarság szerelmese ugyanis elsősorban a mindent átható szeretet jegyében él – de csak azokat szereti, akik őhozzá hasonlóak. A minap összefutottam vele, s habár a közelgő választásról kérdezett, a válaszomat meg sem várta – inkább rövid áttekintést adott a magyar történelem főbb irányairól. Kiderült, hogy a múlt századokban kizárólag dicső férfiak és nemes szívű honleányok társadalma alkotta a magyar hazát, kiknek szíve folyamatosan a magyarságért dobogott, akárcsak az övé. Az Árpád-ház szentté avatott királyairól értekezett, meg Bocskairól, Rákócziról és Kossuthról, mert azok voltak az igazi magyarok, a mai ak azonban őszerinte kivétel nélkül korcsok, akik elárulták a magyarság szent ügyét.

Szerinte a magyarság a világ legtoleránsabb népe, lám csak – mondta –, már az államalapító nagy király is megírta, hogy be kell fogadni az idegeneket. A magyarság szerelmese mégis úgy gondolja, hogy az országot a háttérben munkáló, idegen latrok tették tönkre. A nemzeti kultúrának szerinte nem tesznek jót a külföldi hatások, de nem gondol bele, hogy a nyelv, amelyet beszél, finnugor, a szám, amelyet használ, arab, a betű, amivel ír, latin, és a kulturális világ, amelyben a népe több mint ezer éve él, görög, római és német alapokon nyugszik.

A magyarság szerelmesének könnybe lábad a szeme, ha a hazájára gondol, de nem fáj a szíve érte, ha el kell titkolnia előle az adót. Ha adót csal, azt magasabb, szent ügy érdekében teszi, ő ugyanis – úgymond – nem szándékozik idegen szívű bitangokra bízni a pénzét. A nemzeti vért megszentelt testnedvnek tartja, amellyel a múltban az igaz magyarok öntözték e földet – de a füle botját sem mozdítaná, ha holnap vért kellene adnia.

A közelgő választásról szólva a magyarság szerelmese közölte velem, hogy neki a kereszténység által hirdetett szeretet a szavazófülkében is mindennél fontosabb. Ám ekkor elment mellettünk egy koldus, akire a magyarság szerelmese úgy nézett, mint a véres rongyra. Ez miért nem dolgozik inkább, vetette oda nekem – s nem volt kedvem megkérdezni tőle, hogy mit is gondol Jézus Krisztus tanításairól. Nem kérdeztem meg tőle azt sem, hogy miért csalja rendszeresen a feleségét, miért jelentgeti föl a szomszédait, és autóvezetés közben miért szidalmazza magyar honfitársait. Láttam egyszer az autójában ülve: kigúvadt szemmel, kivörösödött képpel üvöltött – igaz, közben minden bizonnyal csakis a jobbító szándék vezette.

A magyarság szerelmese úgy véli, hogy ha a magyarság összefogna, akkor előbbre tartana – ő azonban nem akar öszszefogni a szomszéd lépcsőházból Lacival, Bélával és a Józsival. Meg kell tisztítani a magyar földet, harsogta nekem, és ekkor én zavartan néztem körbe: vajon miért szemetes ebben az országban a magyar föld, ha a magyarság szerelmesei munkálkodnak a kitakarításán?