Semjén Zsolt 2003-ban, a Magyar Televízió egyházi pedofíliával foglalkozó Este című műsorát gyűlöletkeltéssel vádolta meg az ORTT panaszbizottságánál, kijelentve, hogy a pedofilbotrány – a műsorban állítottakkal szemben – elszigetelt, jelentéktelen jelenség!

Ma már mindenki tudja, hogy a katolikus egyházi pedofília korántsem korlátozódik az Egyesült Államokra. Írországban tízezres nagyságrendű az ismert esetek száma, Németország 24 egyházmegyéjéből 19 érintett, ugyanígy Olaszország, Svájc, Hollandia, és még sorolhatnánk. Napról napra kerülnek elő újabb esetek. Ma már a sokak által – még a Hittani Kongregáció vezetőjeként az esetek eltussolásában játszott szerepe miatt – szintén felelősnek tartott XVI. Benedek pápa is erős szavakra kényszerült az ír katolikusoknak írott levelében. Persze korábban még a pápa ma már legközelebbi munkatársa, Tarcisio Bertone érsek is úgy vélekedett, hogy „indokolatlan azt követelni, hogy a püspök jelentse fel azt a papot a rendőrségnek, aki pedofíliában vétkesnek találtatott”.

Hogy is fogalmazott Gyulay Endre volt szeged-csanádi megyés püspök? „Ha bármilyen gyanú felvetődne, először beszélnék a pappal. Ha a megbotlás csak egyszeri, folytathatná szolgálatát, ám ha többször előfordulnak ilyen esetek, ki kell vonni az illetőt a forgalomból.” Megbotlás. Hadd folytassa. Hát nagyon sokan folytatták, a botrány éppen ennek a hozzáállásnak köszönhetően jutott oda, ahol most tartunk. Semjén Zsolt a pápai levélben elítélt elkendőzés egyik hazai aktivistájának tekinthető. Az Este című műsorral szemben tett lépéseit ezért most nyilvánosan, ugyanazon műsor keretében kellene megbánnia, a műsor meghurcolt készítőitől, illetve a félrevezetett hazai nyilvánosságtól pedig bocsánatot kellene kérnie. Ezek hiányában jogos az aggodalom, hogy az ország morális megújításának letéteményeseként pózoló párt és vezetője akarva-akaratlan a nyugati egyházak berkeiben megtűrt botrányos erkölcsi állapotoknak készíthet utat. Semjén Zsolt eddig csupán egyetlen alkalommal szólt a botrányról nagy nyilvánosság előtt a következőképpen: „Akik mást se csinálnak, mint különböző szexuális devianciákkal bombázzák a magyar társadalmat, azok támadják az egyházat állítólagos pedofil dolgok miatt bizonyos egyházi iskolákban. Ami azért abszurd, hiszen nekik ünnepelniük kellene. Hiszen amit ők akartak, az lám-lám itt is megvalósult.” Semjén Zsolt tehát továbbra is „állítólagosnak” minősíti az egyházon belüli pedofíliát, mikor ma már a pápa is az egyházat sújtó egyik legkomolyabb válságként említi. Továbbá a pártelnök szerint ezért is az egyházat kritizálók a hibásak, ugyanis ők oltották a papságba a szexuális devianciát. Semjén égbekiáltó cinizmusa hallatán a józan ész megáll: mintha az egyházat kritizálók egyben a szexuális deviancia propagálói lennének. Miközben ennek lassan éppen a fordítottja igaz.

Meggyőződésem, hogy úgy a hazai egyház, mint a magyar társadalom számára is csak a múlttal való tisztességes és őszinte számvetés az egyedül járható út.

A szerző nyugdíjas okleveles mérnök, Budapest