Nem kérek körmöst…
Örülök, hogy Péter László professzor úr megvédte az őszirózsás forradalom és Ady Endre együvé tartozását ( Ady forradalma, március 20.). Csupán egy szerény kiegészítésem lenne: nem én hittem el a Rákosi Jenő, Tormay Cecile terjesztette Ady-ellenes rágalmat (hogy 1918 nem a költő forradalma volt), hanem Matúz Gábor filmrendező. Én legfeljebb az elutasító fogalmazásomban nem voltam eléggé feszes, de pontosan azt az álláspontot védtem, ami a professzor úré is.
Tudniillik, hogy Ady nem az 1918-as polgári demokratikus forradalom radikalizmusát sokallta, hanem a farizeusait elítélte el, tehát a forradalom tisztaságát és – ekként – radikalizmusát kevesellte. Véletlenül sem írtam és gondoltam, hogy a költő a Tanácsköztársaságra sóvárgott volna (ez a felfogás szerintem is komolytalan). Nem értem igazán, miért rám suhintott a professzori pálca, nem pedig Matúzra, aki – elvbarátaival egyetemben – valóban kiforgatja Ady Endrét, hogy dehonesztálja a demokratikus hagyományt a honi történelemben.
Fekete György mentálpedagógus, Budapest
