Egyik este a kitűnő Lengyel László mondta ki világosan (amit mindnyájan érzünk, amitől tartunk), hogy az új Fidesz-kormány legnagyobb baja az lesz, hogy lényeges, alapvető reformokhoz nem láthat hozzá, mert szembe kellene mennie a saját identitásával.

Tudjuk, mi ennek az „identitásnak” a lényege: erős állam, amely kevés adót szed, és abból minden állampolgárának (a tehetősnek is) bőséges, jó minőségű, olcsó, de inkább ingyenes szolgáltatást nyújt. Például az olcsó gázt, díjmentes egészségügyi szolgáltatásokat, tandíjmentes felsőfokú végzettséget stb. Ehhez jár mindenkinek a közeli kórház, a helybeni önkormányzat és iskola, valamint a választás szabadsága, hogy akárhonnan akárhová busszal és vonattal is el lehessen utazni. Ezen túlmenően az állam kutya kötelessége, hogy támogassa a több százezer „termelő” jellegű kis- és középvállalkozást. Továbbá hozzon létre rengeteg új munkahelyet.

Mindehhez persze a jelenlegi nemzeti jövedelem kétszerese is kevés lenne, ezért prioritásokat kellene meghatározni, egyes célok rovására, a megszokott kényelemből valamit feláldozva. Akár annak a bizonyos „Fidesz-identitásnak” a feladásával is, amely persze csak nyolcévnyi ellenzékiség alatt alakulhatott ki.

Vajon ugyanúgy kőbe vésett ez az „identitás”, mint a tízparancsolat? Nyilvánvalóan nem, ha pedig mégis, akkor is újravéshetők a kőtáblák.

Mi kellene ahhoz, hogy a sikeres kormányzás, az agyonterhelt állam tehermentesítése érdekében feladjon identitásából valamennyit a párt? Csak annyi, hogy vezetője a választás után kiálljon és elmondja: rosszabb a helyzet, mint amire számítottak, és ezért azokat az intézkedéseket, amelyeket anno, az akkori helyzetben hevesen elleneztek, ma mégis meg kell tenni. Valamilyen módon fizetőssé kell tenni a felsőoktatást és az egészségügyet, be kell zárni két tucat kórházat, be kell vezetni az ingatlanadót, be kell vonni az őstermelőket az adózók körébe stb., stb.

Rendbe lehetne hozni 2-3 év alatt az országot: tehermentesítve az államháztartást, újraindítva a növekedést. Lenne pénz orvosfizetésre, adócsökkentésre.

Ez az őszinte beszéd kicsit az őszödire hasonlítana, de mégis más lenne: a nyilvánosság előtt hangozna el, és lehetne arra hivatkozni, hogy csak most kerültek képbe. Erős támogatással egy ilyen lépés megtehető.

Hogy az MSZP triumfálna, az kellemetlen, de elviselhető, és persze nem is gátolhatnák meg a már általuk is tervezett vagy azokhoz hasonló intézkedéseket.

Ilyen radikális fordulat után már 2-3 év múlva látványos eredmények mutatkoznának, a lakosság érzékelné a javulást, és a következő választásig az átmenetileg csalódottak is visszatérhetnének a Fideszhez, mely még új híveket is szerezhetne.

Lehet, hogy egy ilyen fordulatra, egy ilyen beszédre Orbán Viktor (érzelmi okok miatt) képtelen lenne. Ez esetben visszavonulhatna a pártelnöki pozícióba, és maga helyett egy olyan politikust jelölhetne miniszterelnöknek, aki ellenzéki helyzetben is úgy-ahogy megőrizte tárgyszerűségét, és ráadásul ismeri is a való életet. Én több ilyen jelenlegi polgármestert is meg tudnék nevezni (Rogán, Kósa, Lázár például).

A beígért felelősségre vonások, a közélet megtisztítása, a közigazgatás egyszerűsítése és más hasonló látványelemek, még ha szükségesek is, érdemi gazdasági eredményt nem hozhatnak.

Egyenes beszéd, tabula rasa kell, ha nem akarjuk, hogy négy év tengődés után a Jobbik egyedül alakítson kormányt!

A szerző mérnök-közgazdász