Ez szépen hangzik, de ez még egyetlen, több száz éves múltú, fejlett tőkés országban sem sikerült. Ígéreteik megvalósíthatóságát megkérdőjelezi az, hogy az új kormány egy elhibázott gazdaságpolitikájú, gazdasági válság által sújtott, az abból csak éppen kilábalni kezdő gazdaságot örököl.

Az ígéretek szépek, csak soha nem hallottunk semmit a teljesítés körülményeiről, feltételeiről. Nem hallottunk semmit arról, hogy figyelembe vennék-e, hogy a piacgazdaság fellendülő szakaszában is nagy a tönkremenő vállalkozások száma, ami egy csomó munkahely megszűnését vonja maga után. Figyelembe veszik-e, hogy az új munkahelyek szakképzettségi igényei szinkronban vannak-e az új munkahelyekével? Terveznek-e, s ha igen, milyen lépéseket a szakképzettségi igények és a szakoktatás közötti diszharmónia megszüntetésére?

Nem tudjuk meg elképzeléseiket arról sem, hogy mit kívánnak tenni akkor, ha az új munkahely és a lehetséges munkaerő nehezen megközelíthető távolságban vannak egymástól? A dolgozók vállalják-e a napi ingázást, az albérletet (munkásszálló nincs!)? A helyben dolgozó házastárs hajlandó-e a biztos munkahelyét egy bizonytalannal felcserélni? A gyerekek iskolaváltása milyen gondot jelenthet? S egyáltalán átköltözés esetén van-e jó lehetőség a lakáscserére? Az ilyen és az ehhez hasonló kérdésekről Orbán Viktor intelmeinek megfelelően a választási kampányban hallgatnak, mert vagy nincsenek elképzeléseik, vagy azok hirdetése csökkentené szavazóbázisukat.

Egyet lehet érteni azonban azzal a Fidesz-szakvéleménnyel, hogy az új munkahelyek teremtésében megkülönböztetett szerepet játszhat az építőipar és a turizmussal összefüggő vendéglátóipar. De az agrárgazdaság jelentős munkaerő-felvevő képessége vitatható, figyelemmel – többek között – a korszerű rentábilis gazdaságok tőkeigényeire és a mezőgazdasági termékek hazai és külhoni értékesítési nehézségeire. Egyébként is a mezőgazdasági dolgozók számának érdemi növekedése ellentmond a fejlett országok gyakorlatának.

Orbán Viktor nyugodtan megígérheti ugyan a négyszázezer, illetve az egymillió munkahely megteremtését, s ha nem sikerül – már pedig ennek nagy a valószínűsége –, minden felelősséget elsősorban a szocialista kormányokra, illetve a gazdasági válságra hárít. Nem ez lenne részéről, részükről az első ilyen felelősséghárítás.

A fideszesek – legalábbis propagandájukban – a munkahelyteremtést elsősorban a hazai kis- és középvállalkozásoktól várják. Az igazság az, hogy ugyan a fejlett gazdasággal rendelkező országokban is jelentősek a honi kis- és középvállalkozások és azok munkaerőigényei, de ilyen rövid idő alatt a Fidesz ígéreteihez hasonló arányú munkahelyteremtésre azok sem volnának soha képesek. A külföldi tőke beáramlása –ami ellen Orbán Viktor propagandisztikus célzattal többször is szót emelt, legalábbis a korábbiakban – ellenére is vitatható a nagy dérrel-dúrral beharangozott célkitűzések realitása.

J. Tóth Dezső Budapest