A világ civilizáltabb felén némi közöny kíséri Oroszország szenvedéseit. Holott ha belegondolunk, és „összesítjük” a moszkvai lakótelepi, színházi merényletek, a beszláni – példátlanul rettenetes – iskolai túszejtés, ametrórobbantások és számosmás terrorcselekmény áldozatainak számát, akkor azt kell mondanunk, hogy az iszlamista terror egyes számú célpontja maga az Orosz Föderáció. De a két moszkvai metrómerénylet közel sem keltett akkora visszhangot, mint a fél évtizeddel ezelőtti londoni.

Miért is, vagy miért is nem? Mert most elkönyveljük, hogy a Moszkva városába ravaszul beférkőzött öngyilkos terroristák „voltaképp” bosszút álltak a csecsen lázadók minapi kivégzéséért, miközben a Londonban tevékeny robbantókülönítménynek semmi hasonló oka, indoka nem volt.

Ez porhintés. A valóság az, hogy a civilizált nyugati világ kalifátusokká, emírségekké való „átképzésének” szponzorai, akárkik legyenek is, ártatlan emberek tömegeinek legyilkolásával próbálnak félelmet, rettegést kelteni, egyszersmind önnön erejüket demonstrálni. Nem hinném, hogy Lavrov orosz külügyminiszter bakot lőtt, amikor a pakisztáni–afganisztáni határ melletti senkiföldjén, az al-Kaida birodalmában kereste még az oroszországi merényletek kitervelőit is.

A tragédia ezenközben az, hogy papíron senki nincs olyan fokon felkészülve a terrorelhárításra, mint az oroszok. És talán senki nem olyan erőtlen, mint ők. Ha nem számoljuk a KGB utódszervezetét, a hajdan Litvániában elhíresült OMON-t (mely rendőri szervezet), ott van még a maga 78 ezer fős hadseregével a belügyminisztérium fegyveres belső karhatalmi testülete, melynek majdnem a harmada a terroristafészeknek számító Észak-Kaukázusban szolgál. Ehhez az erőhöz képest a New York-i merényletek után létrehozott amerikai belbiztonsági minisztérium hadra fogható ereje valósággal eltörpül.

Van persze ésszerűmagyarázat. Oroszország olyan,mint egy párducbőr: tele iszlám enklávékkal. Ezek közül Baskíria (Dél-Urál, nem Kaukázus) látszik a legfertőzöttebbnek. Az enklávék karjai messzire nyúlnak és gyakran összeérnek. Nem tudni például, hogy a baskíriai bankrablások pénzéből mennyi jutott a moszkvai metróban önmagukat felrobbantó (feltehetően csecsen) asszonyoknak.

Oroszország ma retteg. A sajtó bőséges részletekkel szolgál a színorosz régiók (Rosztovtól Nyizsnyij-Novgorodig) önvédelmi intézkedéseiről. Ebben a lelkiállapotban kizárt, hogy Medvegyev és Putyin megelégedne némiképp rusztikus hangvételű (már sokszor hallott) fenyegetésekkel. Nem. A kérdés az, hogy Oroszország azonosítja-e a terror egészen bizonyosan külföldi „szponzorait”, és felhagy-e mindazoknak az akár közvetett, vonzó (mert) Amerika-ingerlő támogatásával is, akik a polgárait pusztítják?