Mint közgazdász, érthető az indulata, de ugyanígy tudnia kellene, hogy az általa feleslegesnek vélt 30 milliárd forint esetleg 100-300 milliárd forint hasznot hozhat, ha az ellenőrzéssel szarvashibákat előzhetünk meg.

Mint közel egy éve a tervellenőrzés területén is ténykedő mérnök, tapasztaltam, hogy az atomizálódott tervezői világban lényeges hibák adódhatnak, amelyek kijavítása milliókba kerülhet, ha nincsenek idejekorán felfedezve. Volt olyan eset, ahol a belső vízvezetékek és csatornák kiállásai mélyebben voltak, mint a külső csatlakozásai. Más esetben egy belső, egytéglás válaszfal volt sok méter hoszszan és magasan merevítés nélkül tervezve, ami ledőlhetett volna, ezáltal balesettel és életveszéllyel járt volna.

Annak idején, amikor még működtek a nagy tervezővállalatok, sem volt 100 százalékos az együttműködés az egyes szakágak között, akkor is voltak egyeztetési hiányosságok. A rendszerváltás után, amikor atomizálódtak a tervezőszervezetek, s lényegesen lerövidült az egy-egy projektre fordítható idő, valamint egy-egy társulat az adott munkára áll össze, fokozottabban fennáll a hibázás veszélye.

Mikor a megyei tervező vállalatnál dolgoztam, a sokszorosítás előtt mindig megkértem egy kollégát, nézze át a terveimet. Én, ha hússzor megnéztem, akkor is azt láttam, amit tervezni akartam, ő pedig azt, ami ténylegesen a pauszon volt.

Most ilyen lehetőség alig van. Ezért tartom okos kezdeményezésnek a tervellenőrzés kötelezettségét.

Ha Kósa Lajos közgazdászként ezt nem is tudja értékelni, a városi építési osztályon nincs mérnök, aki elmagyarázná ezen előírás hasznosságát? Ha a beosztottak nem mernek a főnök véleményével szembemenni, a Hajdú-Bihar Megyei Mérnöki Kamara vagy a Magyar Mérnöki Kamara illetékesei talán elmagyarázhatnák neki, hogy ötlete káros, demagóg, bevezetése több kárt okozna, mint hasznot, így inkább felejtse el.

A szerző okl. épületgépész-mérnök, Kecskemét