A legtöbben úgy gondolják, elég, ha tudják, ki lesz a pilóta. Arról viszont, hogy ő és a legénység mit tervez, szinte semmit nem tudunk. Az utasok szemszögéből tekintve vakrepülés következik. A pilótafülke ablakában derűsen integető emberek. Kinek van erre oka, kinek nincs. Nem látni semmit, köd van, de indulni kell.

A helyzet rosszabb, mint valaha, bár eddig sem volt jó. Hogy ne menjünk vissza a sor elejére, csak ’98-ig, amikor a Fidesz a kampányban még szót sem ejtett új lakástámogatási rendszerről, minimálbér-emelésről, diákhitelről, Széchenyi-tervről, státustörvényről, semmiről, amit később megcsinált, amire büszke volt, s aminek a megvédésére a polgárokat kérte, mondván, veszélyben a hazájuk és családjuk. Nem jártak sikerrel. Pedig csupa jótéteményől van szó. Érthető, ha nem beszéltek előre arról, hogy a középosztálynak tolják át a szegényektől a mozdítható pénz jelentős részét, de a pozitív, „jól ígérhető” tételek sem jöttek elő. Medgyessy Péter 2002 előtt viszont megígérte a jóléti rendszerváltást, ezért tett is többször 100 napig, de jellegzetesen konzervatív, nyugodt, lényegében kizárólag az infrastruktúrára figyelő politikáját csak menet közben lehetett leolvasni. Nem mondta előre. Gyurcsány Ferencről 2004-ben azt lehetett hinni, hogy változtat mindenen, de nem tette, majd 2006 után az tűnt logikusnak, hogy ugyanúgy folytat mindent, miközben éppen ellenkezőleg történt. Ezt sem lehetett tudni előre, csak azt, hogy viszont a Fidesz nem gondolhatta komolyan, amit akkor mondott – roszszabbul élünk, mint négy éve, viszont azonnal lesz 14. havi nyugdíj, kevés adó és sok segítség mindenkinek.

Sok megrázkódtatás és váratlan öröm érte itt az embereket választások után, s ezekben egyetlen ciklussemleges közös vonás volt: fogalmuk nem lehetett róla a választások előtti információk alapján, hogy mire szavaznak. Csak arról, hogy kire.

Most azt gondolják a pártok, ha ezt eddig is meg lehetett tenni, ezután még inkább. Annyira „arcra megy” a politizálás, hogy másra már nem is kíváncsiak a választók. A Fidesz ebből most elvet is csinált. Nem ad programot, mert csak belekötnének, nem vitatkozik, mondván, nincs kivel. Csak hát az állampolgárokkal kellene elszámolni, nem a képviselő-kollégákkal, és a szavazókat kell segíteni a vitával, nem a szemköztiek ábrázatát legyalulni.

Az emberek látszólag elfogadják ezt, most is van, aki vezesse a népszerűségi listákat. De majd megint lesz meglepetés, ha legközelebb sem védik meg szavazataikkal az általuk lelkesen megválasztottakat, mert nincs közük ahhoz, amit csinálnak, nem arra szavaztak, ami történt, nem az útirányra, hanem a pilótára. A nép vakrepülésre szoktatása veszélyes. Aki nem nézi meg, hová szól a jegye, azt olyan veszélyes vidékekre is el lehet vinni, ahová józan ésszel nem merészkedne.

Utóirat: S hogy lehetne más a politika? Az LMP néhány napja közzétette: a magyar demokrácia a gazdasági oligarchák fogságába esett. És kész. Aki többet akar tudni, szálljon fel az ő repülőjükre.