A napokban Borsod megye 8. számú választókerületében magam is úgy tapasztaltam, láttam és hallottam, hogy a szegénységtől, a munkanélküliségtől, a cigányok szegregációjától sújtott falvakban a mai parlamenti pártok szavazói közül hetente egész utcák, fertályfalvak állnak át a Jobbik hívei közé.

Romák és nem romák, civil vezetők, pedagógusok, vállalkozók, munkásemberek szerint nem lehet megakadályozni a térségben a jobbikos képviselőjelölt, Miklós Árpád győzelmét.

A csodálatos természeti szépségű és kulturális emlékekben gazdag Abod, Aggtelek, Alsószuha, Alsótelekes, Balajt, Becskeháza, Bódvalenke, Bódvarákó, Bódvaszilas, Damak, Debréte, Dövény, Edelény, Égerszög, Felsőkelecsény, Felsőnyárád, Felsőtelekes, Galvács, Hangács, Hegymeg, Hidvégardó, Imola, Irota, Izsófalva, Jákfalva, Jósvafő, Kánó, Komjáti, Kurityán, Ládbesenyő, Lak, Martonyi, Meszes, Nyomár, Ormosbánya, Perkupa, Ragály, Rakaca, Rakacaszend, Rudabánya, Rudolftelep, Szakácsi, Szalonna, Szendrő, Szendrőlád, Szin, Szinpetri, Szögliget, Szőlősardó, Szuhafő, Szuhogy, Teresztenye, Tomor, Tornabarakony, Tornakápolna, Tornanádaska, Tornaszentandrás, Tornaszentjakab, Trizs, Varbóc, Viszló, Zádorfalva és Zubogy lakosságát a fortélyos félelem igazgatja – ez a szélsőségesek áttörésének az oka.

A félelem részben érthető és jogos, részben viszont szándékosan szított, gonosz. A Csereháton évtizedek óta családok százait – azokat is, akiket cigányoknak hívnak, és azokat is, akiket nem – fenyegeti az éhség, a hideg, a fertőző betegségek, a korai halálozás, a bűnözővé, egyszersmind áldozattá válás réme, az alkoholizmus, az iskolázatlanság. Ezt a félelmet nemcsak kihasználja, de szítja is a Jobbik.

A mai parlamenti pártok elveszítették befolyásukat. A korábban legnépszerűbb MSZP és a szintén erős Fidesz is elerőtlenedett (utóbbinak a szavazói ráadásul megosztottak a mai hivatalos jelölt és a függetlenként induló edelényi polgármester, Molnár Oszkár között). Esélyteleneknek látszanak a kisebb pártok, az MDF és az LMP emberei. A szavazatok megoszlása éppen a Jobbikot erősíti.

Tartok tőle, hogy ezen a helyzeten a cigány szavazók sem tudnak változtatni. A romák és más munkanélküliek közül az ajánlószelvények gyűjtésekor ugyan sokan bátran kiálltak a független polgárjogi politikus, Horváth Aladár mellett, de sokan vannak azok is, akik félnek a nevüket adni, és megjelenni sem mernek majd a szavazóhelyek közelében. A cigányoktól elvárják, hogy ne szavazzanak. A cigányok tudják, hogy a választáson részt vevőktől megvonhatják majd az évente legalább néhány hónapig eddig nekik juttatott közmunkát, a későbbi álláskeresői támogatás feltételét. Aki szegény, az a legszegényebb: a kiszolgáltatottság politikai jogfosztással is jár.

A Csereháton lenne a legnagyobb szükség a félelemben élők megnyugtatására és a szélsőségesek legyőzésére. Igazán szenzációs lenne, ha a magukat demokratikusnak gondoló pártok példát mutatnának nekünk és a világnak is, és visszaléptetnék jelöltjeiket. Híveiket pedig - miért is ne? - felszólítanák az ismert polgárjogi aktivista, Horváth Aladár támogatására.

Ez a gesztus kiállást jelentene a szabad Magyarország, az emberi és polgári szabadságjogok és a demokratikus rend mellett. Vizsga volna hazafiságból is.

A szerző újságíró