A Fidesz, amikor helyzetben volt, egyszerűen lefojtotta az áremelést, az MSZP pedig célzott társadalmi csoportokat igyekezett mentesíteni a zsebbevágó következményektől. A motiváció valójában lényegtelen, lehet az szavazatszerzés, vagy félreértett szociális érzékenység, az eredmény a lényeg: ne aggódj, drága szavazóm, majd mi gondoskodunk rólad!

Azóta persze volt gázáremelés, nem is egyszer, hiszen a piac törvényei alól semmilyen színezetű kormány nem tudja kivonni magát. Megpróbálhatja, ideig-óráig sikerülhet is, de egyszer eljön az idő, amikor valakinek fizetnie kell. Vagy a fogyasztónak, vagy a fogyasztók által működtetett államnak. Ami végső soron megint a fogyasztók pénztárcáját terheli.

A magyar gázpiac liberalizált. Megszülettek az ezt biztosító jogszabályok, van képlet, amelyből viszonylag objektív mutatók alapján kiszámítható, mennyivel kell módosítani (emelni), és van kínálat, több szolgáltató közül választhatunk. Mindez azonban csak papíron van így. Az áreltérítést továbbra sem akadályozza semmi. Feltételezem, a nemzetközi olajárak alakulása, vagy a forint árfolyamának változása nyomon követhető, egyértelmű adat.

A magyar piacon mégis rendre megbolygatja valami a műveletet, ami által vagy nagyobb, vagy kisebb az árváltozás mértéke az indokoltnál. Hol a korábban a szolgáltatóval lenyeletett veszteséget kell rendezni az árakon keresztül, mint az E.ON esetében, hol az „előrelátó” árszabályozással egy későbbi áremelést próbálnak tompítani az aktuális árak szükségesnél magasabbra lövésével.

És van rá példa, hogy néhány politikusnak nem tetszik az eredmény, amit a képlet kidob, ezért hatalmi szóval változtatnak az ármegállapítás módján. Ez történt most: a szocialisták kikeltek magukból, mikor kiderült, hogy az eddigi szabályok alapján áprilistól tizenöt százalékkal kellene emelni a gázárakat. A választások hónapjában.

Nem mintha ettől sok minden megváltozhatna, nem a gázár mértékén múlik, hogy a következő években ellenzéki szerepre lesznek-e kárhoztatva. És mégis előjönnek a régi reflexek: az energiahivatal, sőt, az energetikai miniszter fejét követelik. Azután is, hogy saját kormányuk – amellett, hogy bizalmáról biztosította a kikezdett vezetőket – beadta a derekát, és lopakodó üzemmódban megváltoztatta a képletet. Épp csak annyira, hogy végül átlagosan tíz százalék körüli áremelés jöjjön ki.

A Fidesz nem hazudtolta meg önmagát, politikusai ezt is soknak nevezték, majd mellüket döngetve kijelentették, hogy az ő kormányzásuk alatt ilyen biztos nem fordulhat elő. A régi reflexek náluk is működnek, elhiszik, hogy ők forgatják a gázcsapot. Lehet, de ehhez az egész vezetékrendszernek az ő (mármint az állam) kezében kellene lennie. Ez is megoldható, de ne feledjük: ezért is fizetnie kell valakinek.