Ha a jövőnkről gondolkodunk, távolabbra kell tekintenünk. Magyarország helyzetét és esélyeit tágabb összefüggésekben kell megvizsgálnunk.

Magyarország határvonalhoz érkezett. Modernizációs kényszerhelyzetben van, miközben legalább ekkora erővel húzzák vissza a modernizáció ellen ható erők. A választások igazi tétje az, hogy 2010-ben melyik győzedelmeskedik.

A modernizációs kényszer elsősorban az utóbbi időkben zajló elképesztő méretű változásokból fakad. A XXI. század elejét a történelemkönyvek a globalizáció kiteljesedésének koraként fogják emlegetni. Értelmezésem szerint a globalizáció fogalma a gazdasági folyamatokon túl magában foglalja a szélesebb értelemben vett kulturális globalizációt, az életvitel és az értékrendek kölcsönös hatását, világméretű trendek kialakulását, a kommunikáció felgyorsulását és nemzetköziségét. Mindezek alapjaiban változtatják meg a társadalmakat. Nem pusztán politikai és gazdasági, hanem civilizációs értelemben is.

Ezer áruféleséget, szolgáltatást felsorolhatunk, amelyekhez csak a nyitott gazdaság révén juthatunk hozzá, de az előnyökkel együtt járó gondok tömege is méltán vált ki aggodalmat, szorongást. Sokan úgy tekintenek a zömében elkerülhetetlen változásokra, mintha azok az ördögtől valók volnának. Pedig ez az átalakulás egy olyan feltörekvő ország számára, mint hazánk, tanulás és munka révén felmérhetetlen lehetőségeket is megnyit. Nemzeti érdekeink ellen vét, aki a jelenlegi helyzetben az elzárkózásban keresi a megoldást.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal a világ egyik legfejlettebb politikai és gazdasági integrációjának a része lettünk. Ily módon kiaknázhatjuk a globális gazdaság előnyeit és képesek lehetünk jelentősen tompítani a hátrányait.

A tabudöntő válság

Napjaink világválsága a globális gazdaság eddigi legnagyobb válsága.

Közgazdászként az egyik fontos tanulság számomra az, hogy a válságnak sem a méretét, sem a súlyosságát nem lehetett előre felmérni, nem lehetett belátni a világválság kirobbanásához vezető folyamatokban rejlő veszélyeket.

A világgazdasági válság kialakulása és hatásai igazolják, hogy rendkívül bonyolult, finom hangolást igénylő rendszer jött létre, melyben a gazdasági törvényszerűségek mellett meghatározó szerepük lett politikai, kulturális és pszichológiai tényezőknek is. Ennek az új rendszernek az áttekintésére és működésének szabályozására jelenlegi eszközeink nem elegendők. Magyarországnak akkor lesz esélye az alkalmazkodásra, ha az egész társadalomra kiterjedő modernizációval képessé válik a kihívásokra való gyors reagálásra, hatékonyan képes csökkenteni a recesszió okozta veszteségeket és az azok nyomán kialakuló szociális feszültségeket.

Az elmúlt hónapokban a szocialista párt által támogatott válságkezelő kormány gazdasági kényszerintézkedéseinek hatására nemcsak a legrosszabbat sikerült elkerülni, hanem megteremtődtek az ország gazdasági talpra állásának költségvetési feltételei is. Szigorú és konzekvens költségvetési és gazdaságpolitikával 2014-ig közel kétezer milliárd forint többletjövedelem képződhet a magyar gazdaságban. Ez a többletjövedelem megteremti Magyarország átfogó modernizációjának gazdasági feltételeit. Lehetőséget teremt továbbá arra is, hogy a következő ciklus végére dönthessünk az euró bevezetéséről. A jelenlegi helyzetből fakadó lehetőségek kiaknázása a következő kormány feladata és felelőssége lesz.

A válság minden erőfeszítés és szociális intézkedés ellenére nagyon sok áldozatot követelt a hazai vállalkozásoktól és a családoktól. Ma a munkanélküliség, a leszakadástól való félelem, a bizonytalanság jelenti a magyar társadalom előtt álló legfontosabb kihívást.

A válság sorra megdöntötte az eddig tabunak tekintett elméleteket. A piacot vezérlő láthatatlan kézről bebizonyosodott, hogy nem mindenható, sőt néha tehetetlen is.

A világ keresi a kiutat, keresi a megoldásokat. Keresi azt a modellt, mely ötvözi a piacgazdaságból fakadó előnyöket a szociális biztonsággal és a fenntarthatósággal. Ma még nem látjuk teljes bizonyossággal, hogy milyen lesz az élet a válság elmúltával. Egész Európának – benne Magyarországnak – újra kell gondolni a helyzetét. Meg kell találnunk a helyünket az átszerveződő nemzetközi munkamegosztásban. A kibontakozás és sok esetben az újrakezdés új megoldásokat követel. Új utat kell találnunk ahhoz, hogy úrrá legyünk a nehézségeken. Üdvözölnünk kell a Magyarországon befektető multinacionális cégeket, de emellett meg kell találnunk azokat a területeket is, amelyeken a gazdaság kihasználva a helyi sajátosságokat és előnyöket erős lendületet kaphat. A magyar gazdaság akkor lehet stabil, ha növekedését nem csupán a bérmunkára építi.

Sajátos viszonyainkból következik, hogy ez a folyamat erős állami szerepvállalást igényel. Nem csak a támogatások tekintetében, hanem egy körültekintő, hosszú távú tervezési folyamat koordinációjával is.

Sajátosan magyar modellt kell kialakítanunk, mely figyelemmel van helyi viszonyainkra és lehetőségeinkre.

Az egész nemzet stratégiai célja, hogy belátható időn belül mind gazdaságilag, mind az életminőség tekintetében felzárkózzon Európa legfejlettebb országaihoz és a kelet-közép-európai régió gazdasági és kulturális központjává váljon. E célok elérése azt jelentené, hogy Magyarország szabad és demokratikus, erős, rugalmas és innovatív gazdasággal rendelkező, nyitott, sokszínű kultúrájú, egyszerre modern és hagyományait őrző országgá válik.

A modernizációs deficit

Tudom, sokan úgy gondolják – figyelembe véve az ország mai helyzetét –, hogy a fenti célok utópisztikusak. Nekem más a véleményem. Fiatal politikusként őszintén hiszem, hogy a magyar emberek és felelős vezetőik együttes erőfeszítései képesek beteljesíteni ezt az álmot.

A kibontakozás útja nem más, mint az egész társadalomra kiterjedő, annak minden részét átfogó nemzeti modernizációs folyamat elindítása és következetes végigvitele. Hiú remény az, hogy igazi változás nélkül úrrá lehetünk a nehézségeinken. Illúzió, hogy puszta hatalomváltással megoldódnak az országot gúzsba kötő problémák. A bajok ugyanis sokkal mélyebben vannak és sokkal korábban kezdődtek.

Magyarország nehézségeinek ugyanis nem ismeretlen, titokzatos okai vannak. Nem titkos kór, vagy átok az, ami hátráltatja az ország kibontakozását. Húsz évvel a rendszerváltás után miért csak álmodozunk arról, hogy olyan életminőségben élhessünk végre, mint a fejlett nyugat-európai államok polgárai? Miért van az, hogy újra és újra elbuknak a reformkísérletek? Miért van az, hogy a közelgő választások egyik legnagyobb tétje ismét a már kivívott szabadságunk és a demokrácia megvédése?

A válasz összetett, de az okok közül talán a legfontosabb, hogy Magyarországnak többszöri kísérlet ellenére sem sikerült kitörnie felemás helyzetéből. Nem sikerült meghaladni a múlt rendszerből öröklött viszonyokat, társadalmi elvárásokat, és nem tudtunk hatékonyan alkalmazkodni a körülöttünk folyamatosan változó gazdasági viszonyokhoz. Nem sikerült megfordítani azokat a folyamatokat, melyek tömegek elszegényedését és egész régiók reménytelennek látszó leszakadását eredményezték. Ma sokan alig, vagy éppen sehogy nem férnek hozzá az érvényesülést, a tisztes megélhetést nyújtó és biztonságos életet jelentő lehetőségekhez. A rendszerváltás ebben az értelemben nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket.

Mindez olyan modernizációs deficit létrejöttéhez vezetett, melynek csökkentése nélkül nem lesz sikeres egyetlen reformkísérlet sem.

A teljesség igénye nélkül szeretnék megemlíteni néhányat a számomra legfontosabbak közül.

A magyar társadalom nem volt felkészülve, felkészítve a rendszerváltás során kialakuló új gazdasági és társadalmi viszonyokhoz való alkalmazkodásra. A rendszerváltás előtt felnőtt nemzedékektől egyik napról a másikra azt követelték meg, hogy gondoskodjanak önmagukról és álljanak helyt egy olyan versenyhelyzetben, melynek lényegéről, működéséről nem volt kellő ismeretük. Mindenekelőtt piacgazdasággal és a demokráciával kapcsolatos ismeretek hiányoztak. A mának élés kultusza, az ezzel együtt járó banki pénzkínálat, az eladósodás „divatba hozása”, a fogyasztói hitelek ravasz és agresszív kínálata magával ragadta a hiánygazdálkodásban szocializálódott társadalmat.

A tapasztalat- és ismerethiánnyal együtt jár a manipulálhatóság, az információk téves értelmezése és az igazi érdekek felismerésére és azok sikeres képviseletére való képtelenség. A piaci érdekek érvényesülésével szemben nem alakultak ki, vagy nem tudtak megerősödni a különböző – és a fejlett társadalmakra oly jellemző – civil érdekvédelmi szervezetek.

Az elveszett hit és hitel

Az emberek elvesztették a hitüket azokban a vezetőkben, akiket maguk választottak. A politikai elit elszakadt az emberek mindennapi problémáitól. A társadalom joggal érzi úgy, hogy magára maradt a gazdasági problémákkal, a szegénységgel, a kiszolgáltatottsággal. Miközben a társadalmat szekértáborokba terelte a politikai hidegháború, a korrupció és a politikusok be nem tartott ígéretei aláásták a közbizalmat.

Elveszett a szó hitele és a gondolat mozgósító ereje. Mára sokan nem józan, tetterős és demokratikus vezetőkben látják a megoldást, hanem akár diktatórikus hatalommal felruházott megváltókban reménykednek. Mindez sokkal súlyosabb veszteség, mint az, amit a gazdasági válság önmagában okozhat. Ennek a bizonytalanságnak két szélsősége a „minden mindegy” apátiája és a robbanásig feszülő indulatok megjelenése.

A verseny egyszerre racionalizál és differenciál. Növeli a különbségeket a vállalatok és az emberek között. Az erőseket jutalmazza, a gyengéket és a lemaradókat bünteti. Mára a társadalmi feszültségek egyik legfőbb forrása az országot szétszakító jövedelmi, kulturális és területi egyenlőtlenségek tarthatatlan mértéke. Nem lehet sikeres egyetlen modernizációs stratégia sem, mely nem veszi figyelembe, hogy tömegek élnek premodern viszonyok között. Éles határ húzódik egy versenyképes tudással rendelkező, nyugatias életformát és kultúrát képviselő és egy leszakadó, kilátástalan helyzetben élő réteg között.

Újra a szabadságért

A kialakult helyzet komoly problémáit, nehezen orvosolható következményeit a legrosszabb módon kihasználva megerősödtek a progresszió szükségességét tagadó, annak valódi jelentőségét ígéretekkel és bűnbakképzéssel elfedő politikai erők.

A választásokat megelőző kampány, és az azt követő időszak a nemzeti radikalizmus és populizmus, valamint a baloldali és liberális értékek képviselőinek küzdelméről szól. Nem egyszerűen pártok versengenek egymással, hanem értékek és víziók.

Ha meg akarjuk védeni demokratikus értékeinket és meg akarjuk őrizni a kibontakozás esélyét, akkor felül kell emelkedni nézetkülönbségeinken.

Most minden magyar demokratának öszsze kell fognia legfontosabb közös értékünk, a szabadság védelmében.

Újra meg kell küzdenünk demokratikus szabadságjogainkért és lehetőségeink szabadságáért.

Csak hatékony és haladó nemzet találja meg a számításait a globalizálódó világban. Csak egy progresszív Magyaroszág képes felemelkedni. Ezt a víziót új alapokra fektetett politikával lehet megvalósítani.

Új társadalmi szerződésre van szükség. A progresszív társadalom alapja a haladó, fejlődő sikeres közösség és egyén. Az új demokratikus baloldali politika egyik legfontosabb célkitűzése a közösség és az egyén társadalmi haladásának elősegítése.

Ennek a célnak az érdekében újjászervezzük a magyar demokratikus baloldalt és új baloldali politikát hirdetünk meg.

Az új baloldali politika az állandóan változó környezetben, a szélsőjobboldali fenyegetettség közepette is képviselni és szenvedélyesen védeni fogja értékeinket és politikai meggyőződésünket. A szabadság, a szolidaritás, a társadalmi egyenlőség, az emberi méltóság és a békés egymás mellett élés értékét. Az új baloldali politika képviselni fogja egy új politikai kultúra ügyét. Olyan politikai kultúráét, mely az együttműködésen alapul. Melyben nem ellenség az, akinek más a véleménye. Az értelmes párbeszédre való törekvés, a kompromisszumok keresése, a társadalom rétegei, különböző világnézetű és kultúrájú csoportjai érdekeinek harmonizálása nélkül nem valósulhatnak meg közös céljaink.

Olyan politikai kultúra megteremtéséért szállunk síkra, mely világos határokat alakít ki, és amelyben a közösség kiveti magából azokat, akik átlépik ezeket a határokat.

Az új baloldali politika fontos része az önszerveződő civil társadalom támogatása, működésének és fejlődésének elősegítése.

Az új baloldali politika középpontjában az önmagáért és közösségéért felelősséget vállaló egyén áll. De az „öngondoskodás” meghirdetése és fokozatos kiterjesztése nem képzelhető el új típusú intézményrendszer kialakítása nélkül. Mindez az állami szerepvállalás pontosítását igényli.

A modern állam megteremti a leszakadók számára a létfenntartás biztonságát, mindenki számára biztosítja a tudáshoz, a munkához, az egészségügyi szolgáltatásokhoz, a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést s feladatának tekinti a hátrányt szenvedők felzárkóztatását úgy, hogy közben biztosítja a rendszer hosszú távú fenntarthatóságát is. Az állam befolyásának ott van vége, ahol a civil és a magánszféra kezdődik. Az egész rendszerváltás eredményeit tenné semmissé, ha ismét központilag mondanák meg, ki a magyar és ki nem, kik a hasznos és kik a haszontalan tagjai a társadalomnak, ha előírnák hogyan kell élniük az embereknek, hogyan neveljék gyermekeiket, miről mit gondolhatnak.

A választáson el fog dőlni a parlament összetétele. De nemcsak pártokra szavazunk, hanem a mindennapok nyugalmáról és szabadságáról is döntést fogunk hozni. A mindennapokon múlik a jövőnk, ahogy dolgozunk, tanulunk, ahogy adózunk, ahogy egymással bánunk.

Kevés szó esik manapság hétköznapi hőseinkről, akik nap, mint nap építik az országot. A politikának nem az a dolga hogy uralkodhon az emberek felett, hanem az, hogy szolgálja őket; hogy segítsen annak, aki a közösség támogatására szorul és hagyja boldogulni az arra képeseket, de mindenekelőtt, hogy tartsa tiszteletben az emberek méltóságát, szabadságát, jogait.

Ahhoz, hogy megvédjük és érvényesítsük jogainkat, értékeinket és érdekeinket, aktív, felelős részvételre van szükség a közéletben. A közélet, a köztársaság polgárainak közös élete jóval több, mint politika. Mert nem a politika, nem a politikusok teszik jobbá ezt az országot és a jövőt, hanem mi, közösen, mind a tízmillió polgár. Én arra hívok minden szabadságszerető baloldali, szabadelvű és konzervatív demokratát, hogy határozottan és bátran védjük meg az elveinket és tegyük jobbá a hazánkat.

A szerző az MSZP miniszterelnök-jelöltje