A többi között a Putyin kormányfő mögött felsorakozó Egységes Oroszország Párt vezető képviselőivel.

A vizit időzítéséből arra lehet következtetni, hogy a kormányzásra készülő Fidesz már nem ellenségként tekint Oroszországra. A korábbi konfrontatív, a Putyinéknak folyamatosan be-beszóló kurzust pragmatikus megközelítés kezdi felváltani. Az oroszok pedig gyakorlatias emberek, tudják, hogy Magyarországon hamarosan minden valószínűség szerint a Fidesszel lesz dolguk.

Azzal is tisztában vannak, egy olyan párt sasszézik mostanság feléjük, amelynek elnöke az orosz–grúz konfliktus, az európaitól különböző orosz energiapolitikai észjárás kapcsán szóváltásba keveredett a korábbi orosz nagykövettel. Vagy teljes erőből támadta a Déli áramlatot azzal, hogy a tervezett földgázvezeték tovább erősíti a Moszkvától való (energia-)függőséget. Igaz, még azelőtt mondott ilyeneket, hogy novemberben elment a Putyin-párt szentpétervári kongresszusára. Kína két évtizeden át volt vörös posztó a Fidesz vezetőinek szemében – mígnem Orbán Viktor el nem utazott Pekingbe és nem létesített rögtön pártközi kapcsolatokat a Kínai Kommunista Párttal.

Figyelemre méltó, hogy miközben Oroszország és Kína kapcsán a Fidesz reálpolitikára hangolja át magát, egy másik vonalon ettől pont eltérni látszik. Az izraeli „kémrepülőgépek” körül zajló bohózatban politikusai nemzetbiztonsági kockázatokról kezdtek el beszélni, mintha ellenséges állam repülői hatoltak volna be a magyar légtérbe. Orbán például lekényszerítésről vagy kiszorításról fantáziált. A „keménykedésben” szerepet játszhat, hogy a Fidesz lépéskényszerben van a jobbszélen egyre erősebb tempót diktáló Jobbikkal szemben. A hangváltás mindenesetre meghökkentő két hónappal azután, hogy Orbán Budapesten láthatóan jól megértette magát az arabellenes kirohanásairól híres-hírhedt izraeli külügyminiszterrel.

Pedig a reálpolitika része az is, hogy Magyarország – a történelmi múlt, az itteni jelentős számú zsidó közösség és az Izraelben élő magyar diaszpóra miatt – különleges viszonyt ápol(t) a zsidó állammal. Orbán ugyan több mint húsz éve a hazai politikai élet egyik főszereplője, de csak 2005-ben járt először a Közel-Kelet sok mindenért bírálható, de mégis egyetlen demokráciájában. Akkor nem győzte dicsérni a Saron-kormány adócsökkentő gazdaságpolitikáját, miközben a magyar szélsőjobboldal uszító gyalázkodásai kapcsán nagyokat hallgatott.

Ahogy eminens magyar nemzeti érdek kiegyensúlyozott viszonyt fenntartani Oroszországgal, ugyanúgy fontos megőrizni a különleges kapcsolatokat Izraellel. Szavazatokért ráállni a szélsőjobbról indított hullámokra minden, csak nem felelős reálpolitika.