Egy ilyen helyzet kínos választás kényszerével járna: vagy nekik kell távozniuk, de azonnal, vagy jó érzésű ember nem vehet részt abban a szisztémában, amely az ő szabályaik szerint működik. Ezen az alapon nagyon kell drukkolni annak, hogy a Fővárosi Választási Bizottság fideszes, jobbikos és szocialista tagja csak egy ütemre tévedett (vagy esetleg igaza volt), amikor szerdán kizárta politikai ellenfelét, az MDF-et a versenyből, és nem történt ennél rosszabb.

De remélhetjük-e, hogy létezik olyan gondolatmenet, amellyel e bizottság hétfőn egy kerületi határozat ellenében befogadja az MDF vitatott jelöltjeit, hogy azután szerdán ugyancsak őket ugyanezek az emberek tévedésből a listaállítás szempontjából érvénytelennek minősítsék? Bízhatnánk benne, hogy van mire hivatkozniuk, amikor azt mondják, hogy nem rajtuk múlott a dolog, de ha egyszer nem emelkedett jogerőre a döntés, nem vehetik számításba? Hogy sajnálják, de Csapody Miklós egy ütemmel korábban vágta be az ajtót, épp akkor, amikor még ezzel betörte a többiek orrát?

Minden óvatosságunk ellenére bíznánk inkább ilyen magyarázatokban, mint abban, ami nyilvánvalónak látszik. De nehéz magunkra erőltetni a jóindulatot, amikor egy öttagú bizottság két civil, választott, jogértő tagja nem lát semmilyen problémát, a három pártdelegált viszont egységesen velük szemben szavaz. Ők, akik mindannyian abban érdekeltek, hogy ne legyen MDF, vagy ha igen, hatalmas balhékkal sározott cipőkkel vánszorogjanak a választók elé.

Nem találhatunk okot a kegyelemre akkor sem, amikor a bizottság a jogerő hiányára hivatkozik, ugyanezen bizottság civil szóvivője pedig közli, hogy ebben a körben nem is létezik az a fogalom, hogy jogerő. Vagy amikor azt kell olvasnunk a törvényben, hogy egy nyilvántartásba vett jelölt – mint Csapody – visszalépése nem érinti a lista érvényességét.

Túl sok jel mutat arra, hogy a három, egyébként egymást gyilkoló párt együtt el akarja venni az indulás lehetőségét egy politikai vetélytárstól. De a legkevesebb, hogy nyilvánvalóan nem arra jár az agyuk, miként tarthatják az MDF-et versenyben, hogy dönthessen a választó.

Ha az MDF-nek nincs fővárosi listája, szinte biztos, hogy nem kerülhet be a parlamentbe. Ezzel az SZDSZ is kiesik. A három szerdai szavazat a rendszerváltás két alappártját készült kivégezni. Meglehet, hogy ők már megfutották a pályájukat, de erről ne döntsön más, csak azok, akik a szavazófülkékből annak idején elindították őket. Ha most a rajtnál elgáncsolják őket, az arról árulkodik, hogy még szükség van rájuk.

Az ügy az Országos Választási Bizottság, legrosszabb esetben a Legfelsőbb Bíróság elé kerül. Aligha döntenek az MDF ellen. De hiányos lesz a verdikt. Nem szól mindenkiről, akiről ítélkezni kellene.