Alig több mint két hét múlva az ország jövőjéről sok olyan ember készül dönteni, aki már nem hisz senkinek. Ők általában olyan vidékeken élnek, ahol még a kilencvenes években összeomlott a szövetkezet, bezárt a gyár, a bánya, és alig jött helyette más munkalehetőség. A túlélés reménye az évi néhány hónapos közmunka vagy például egy kis lehetőség egy félig legális fakitermelésen.

A fiatalok elmennének innen, de értéktelen ingatlanjaik miatt sokan röghöz kötötté váltak. Ezeknek a térségeknek a lakóit a teljes politikai elit magára hagyta a cigánysághoz köthető összes problémával. Legfeljebb látszatprogramokkal próbálta enyhíteni a feszültséget, s azokat, akik jelezték a gondokat, nem ritkán lerasszistázták.

Ha ez még nem lenne elég, a televízióból megkapják a napi adagjukat valamilyen „kormányközeli” korrupciós ügyről, amelyek kapcsán olyan összegekről hallanak, amit számukra elképzelni is nehéz. Arra is rájöttek, hogy a 2006-os helyhatósági választásokon az önkormányzatok jelentős részében többséget szerző Fideszben sem Keresztelő Szent Jánosok ülnek. Ebben a helyzetben éri most őket a választás. A Jobbik „Húsz évet a húsz évért” szlogenje terjed a csalódott emberek között, más politikai erők programjai süket fülekre találnak. Az áprilisi voksolás e körben a düh választása lesz. Válasz arra, hogy minden, ami a rendszerváltás óta történt, csak rosszat hozott a számukra.

A következő kormány mozgástere vélhetően nem lesz nagyobb a jelenlegi kabineténél, de ha a vergődő vidékek sorsának jobbra fordítása helyett saját aktivistáinak, támogatóinak helyzetbe hozására, pénzelésére fordítja az energiáit, ősszel a Jobbik „teleüli” az önkormányzatokat.

De az is előfordulhat, hogy négy év múlva már a düh országa leszünk. A dühé, amelynek egyelőre vannak határai. Ha a Jobbikon múlik, nem sokáig. Egyelőre az országhatárokra érvényes az állítás. A Jobbik már bejelentette, hogy a Szent Koronatan nevében vissza kívánja szerezni a világháborúk utáni békeszerződésekkel elcsatolt országrészeket. Népszavazással állítanák vissza a „koronatest” teljességét.

Mi lesz, ha a mára jellemzően már nem magyar többségű területeken elbukják a kezdeményezést? – Akkor is visszaszerezzük – hangzik a válasz, amin azért még a dühös borsodiak is megrökönyödnének. De a jobbikos politikusok az itteni falvakban ilyesmiről nem beszélnek. Még megértenék az emberek.