„A rendőrség elbizonytalanodott, nem látja el feladatát”, ezért kell a gárda, mondta Dósa gárdaparancsnok két évvel ezelőtt. „A rendőrség szemlátomást sok helyzetben bizonytalan. Nem csoda, hogy elbizonytalanodik a jogalkalmazó ott, ahol – például – egy parlamenti képviselőcsoport kordont bont, azaz nyíltan szembeszegül a hatósági döntéssel.” Ezt pedig Cserni János bíró nyilatkozta (168 Óra), üdvözölvén a gárda betiltását és kételkedvén az ítélet érvényesülésében (mint látjuk, teljes joggal).

A gárda a Jobbik tartozéka. Minden hatodik rendőr a Jobbikkal formálisan is szövetséget kötött Tettrekész szakszervezet tagja, egy alkotmányellenesen működő szervezeté, hiszen az alkotmány szerint a rendőrség tagjai politikai tevékenységet nem folytathatnak.

A gárda ellen intézkedő rendőröket a Jobbikot támogató honlapokon bűnözőkként ajánlják a rendért rendbontani kész garázdák figyelmébe, a törvényesség érvényesítésével próbálkozó rendőröket megtorlással fenyegetik. Amikor pedig villanásnyira beleláttunk egy belső rendőrségi honlapba, olyan sűrű és aljas rasszista szövegekbe ütköztünk, amelyek a Kuruc.infón is a helyükön lennének.

A Jobbik közbiztonsági ellenmodellje a csendőrség. „Vajjon el lehet-e tűrni modern államban azt, hogy a magyar királyi csendőrség még ma is a legnagyobb leleményességet fejt ki az önkényes erőszak gyakorlatában, a kínzó- és vallatóeszközök kigondolásában” – kérdezte Babó Emil a képviselőházban négy emberöltővel ezelőtt, a büntetlen csendőri brutalitás elképesztő eseteit sorolván.

Pedig az a korai csendőrség még szelíd őzsuta volt a késeihez képest, mely eszméletlen brutalitással szolgálta az országot megszálló náci birodalom céljait. A jobbikos Kuruc.infón még az újvidéki vérengzés is példaszerű közbiztonsági akcióként tárgyaltatik, de a ’44-es csendőrség „példamutató hősiességét” a Fidesz sajtójában is rendszeresen méltatják. A gárda protagonistái, Bencsik András, Wittner Mária kulcsemberek a Fidesz propagandájában is. Ha mindehhez hozzágondoljuk a következő parlament várható erőviszonyait, felmérhetjük, hol tartunk.

Miért tartunk ott, ahol? Azért mert a rendőrség elbizonytalanodására húsz éve minden pártsarlatán rossz gyógymódot javall. A rendőri bizonytalanság ellen kétféle orvosság van: a hatalmi önkény és a következetes normatartás. A rendőrség testületi érdekeinek az első sokkal inkább megfelel, mert akkor szabad kézzel üldözheti, amit a hatalom üldözni rendel, és felelősség nélkül elnézheti, amit elnézni rendel. Több védettség, kevesebb felelősség.

A polgárnak, a törvényességnek, a közbiztonságnak viszont a második a jobb, csak ahhoz következetesen normatartó kormány és ellenzék kellene, olyan, amely az őt pártoló, az ő népszerűségét növelő normaszegés ellen is föllép, és az övéit sújtó, számára hátrányos jogérvényesítést is támogatja. Ezzel szemben az önkény és a törvényesség szelektív, önérdekű pártolása és támadása megerősíti a rendőrséget és a polgárságot abban, hogy csak az önkény erejében bízhat.