Szülési fájdalom
Három gyerekem van. A közeli családomban nyolc óvodás és bölcsődés korú gyerek van, a legfiatalabb unokám hat hónapos. Az öt Anyuka magasan képzett, öntudatos értelmiségi, akiknek a szülésükkel kapcsolatban számos elvárásuk volt. Az „otthon szülés” lehetősége mindannyiukban felmerült, de annak szabályozatlansága és ezért nem biztonságos volta miatt mind annyian az intézeti szülést választották. Úgy érezték, hogy a szülészeti intézményekben törekednek a természetes szülés körülményeinek kialakítására, de ez minden ígérgetés mellett sem szokott sikerülni, a szülés legtöbbször átmegy a „hagyományos” szülésvezetésbe a régi kórházi rend szerint, az egyéni kívánságok félretolásával, a diszkréció sérülésével, gátmetszéssel, sok esetben császármetszéssel, az anya és az újszülött külön helyiségekben történő elhelyezésével és olykor a személyzet diszszonáns megnyilvánulásaival.
Sok értelmes fiatalasszony szeretné emberséges, kényelmes környezetben és szeretetteljes légkörben megszülni gyermekét, maximálisan biztonságos körülmények között. Számukra a szülés nem orvost igénylő betegség, hanem természetes folyamat, és ennek türelmes, beavatkozástól mentes támogatását igénylik. Ellenzik, hogy az orvosok privilégiumának tekintsék az egyszerű szülések levezetését is, ami harmincszázalékos császármetszési arányhoz és a hét közbeni napokra összezsúfolódó szülésekhez vezetett.
A szülésvezetést a magasan képzett bábák kezébe kívánják helyezni, és az orvosi jellegű beavatkozások számát, mely hazánkban kiugróan magas, a szükséges minimumra szeretnék csökkenteni. Ez sok országban bevett és jól bevált gyakorlat. Az anyukák részéről nem a szülés helyszínén van a hangsúly, hanem sokkal inkább a szülés módján és a légkörén.
Egyik családtagom Angliában, miként ott szokás, kórházban, bába vezetésével, orvos közreműködése nélkül szülte meg első gyermekét. Érdemes megemlíteni, hogy a szülése utáni napon hazaküldték. Már a következő napon (!) és még két hétig naponta (!) felkereste a védőnő, aki mindenben segített!
A jelenlegi demográfiai helyzetben a jövőnk szempontjából is nagyon fontos minden megszülető gyermek. A társadalom széles rétegeinek kívánsága, hogy az öszszes szülészeti intézményben tegyenek meg mindent a szülőnők igény szerinti kiszolgálása érdekében, hogy ott mindannyian jól érezzék magukat és szívesen térjenek vissza. A jelenlegi gyakorlat ettől sajnos sok helyen nagyon távol áll.
Az államnak nem kell beleszólnia abba – hiszen az alkotmányból következően sincs is joga hozzá –, hogy egy édesanya hol és miként hozza a világra gyermekét. Viszont az állam kötelessége az otthon szülés eseteire is azoknak a garanciáknak a meghatározása, amelyek az anya életét és az újszülött egészségét védik. Ilyenek a szaksegítség képzése, a működési engedély feltételrendszerének kidolgozása, a megkívánt szakmai körülmények meghatározása, az esetleges kizáró okok és a felelősség tisztázása.
Az állam közel két évtizede adós ezek meghatározásával. A kórházi körülmények nem megfelelő volta miatt civilek tizenynyolc éve mozgalmat kezdtek az „otthon szülés”, az állami intézeten kívüli szülés engedélyeztetése és szabályozása érdekében, eddig hiába. A szabályozás érdekében a hivatalosságokkal számtalan egyeztetést kezdeményeztek. A szükséges szabályzókmegalkotása az állami intézmények számára réges-rég megtörtént, de az „otthon szülés” vonatkozásában ezek sehogy sem akarnak megszületni – bizonyos, a háttérben mozgolódó érdekek miatt. Közben pedig az első „otthon szüléssel” világra jött babák már érettségiznek.
A civil szervezetek működő külföldi modelleket, azok tudományos igénnyel kidolgozott és szaklapokban közölt eredményeit, valamint a másutt kipróbált és működő szabályozási modelleket mutattak be. Jól kidolgozott érvekre támaszkodó javaslataikat sorra lesöpörték a hivatalok az asztalról. Az érdekvédők a hazai jogérvényesítési törekvések zátonyra futását érzékelve a strasbourgi Európai Emberi Jogi bírósághoz fordultak, mely befogadta a panaszukat és válaszadásra kötelezte a kormányt. A jogvédők az Alkotmánybíróságot is megkeresték, beadványuk elbírálásra vár.
A szerző orvos
