Egy héttel ezelőtt ellátogattam Chile földrengéstől sújtott területére és láttam, hány életet sikerült megmenteni azáltal, hogy a chilei vezetők okultak a múlt tanulságaiból és gondoskodtak arról, hogy az eljövendő válsághelyzetekben megfelelő intézkedéseket tudjanak tenni.

A szigorú előírásokkal és azok érvényesítésével elterjesztették a földrengésbiztos építkezést, és ennek köszönhetően sikerült elkerülni a még súlyosabb veszteségeket. Jóval a katasztrófa előtt kiképezték és felszerelték a gyors reagálású egységeket, így a segítség már percekkel a rengések után megérkezett. Azáltal, hogy belátták: a kormányzat felelőssége a jövő nehéz helyzeteire is kiterjed, többet tettek az emberveszteségek csökkentéséért, mint amit bármilyen külső segítségnyújtó tehet.

Noha a földrengés elérte a Richter-skála szerinti 8,8-es erősséget, és ez volt a valaha mért ötödik legnagyobb földrengés, a halottak száma mindössze néhány száz fő. Haitin sokkal gyengébb földrengés is százezrek halálát okozta. Haitin nem léteztek építkezési előírások vagy nem tartották be őket, és a készültségi szint is igen alacsony fokú volt.

A tanulságok egyetemesek. Minden országot érhet katasztrófa – földrengés, árvíz, vihar vagy hőhullám. Egyre súlyosabb természeti katasztrófák sújtják mind az öt kontinenst, úgy véljük, az éghajlatváltozás miatt. A legszegényebbek tömegei élnek a legnépesebb, árvíztől, földrengéstől vagy mindkettőtől leginkább veszélyeztetett térségekben.

A kockázatcsökkentés kultúrájának el kell terjednie az egész világon. Bízom benne, hogy ezen az úton már megindultunk. 2005-ben fogadta el a hyogói akciótervet a Föld 168 országa. A 10 éves terv célja az, hogy a világot a természeti eredetű katasztrófákkal szemben védettebbé tegye. Az akcióterv által nyújtott keretek segítenek a hatóságoknak felmérni és tervezéssel, képzéssel, jobb közoktatással csökkenteni a kockázatokat. Például úgy, hogy különböző biztonsági előírásokat érvényesítenek az iskolák, a kórházak és más kulcsfontosságú közintézmények esetében.

A hyogói akciótervvel az ENSZ-ben prioritást kapott a katasztrófák kockázatainak a csökkentése. Kineveztem egy különmegbízottat, hogy felügyelje a hyogói akcióterv megvalósítását. Tavaly Bahreinben elindítottuk az első globális felmérést a kockázatcsökkentésről.

Van előrelépés. Bangladesben 1970-ben több mint félmillió embert pusztított el a Bhola ciklon. Azóta ott 2500 ciklon esetén használható menedéket építettek magasan elhelyezkedő betonplatformokon, s kiképeztek 32 000 önkéntest, akiknek feladata a kitelepítésekben segítséget nyújtani. Amikor a Szidr ciklon 2007-ben óriási tengerárral lesújtott az országra, a halálos áldozatok száma 4000 főnél kevesebb volt, miközben a felkészületlen Mianmarra lecsapó, hasonló erejű Nargis ciklon 140 000 életet követelt!

Kuba 2008-ban négy hurrikánt vészelt át. Az anyagi kár 9 milliárd dollárra rúgott, de emberéletekben igen alacsonyak voltak a veszteségek.

A kockázatcsökkentés eredményei lenyűgözőek és cáfolhatatlanok, ám a katasztrófák tanulságai nyomasztó sebességgel merülnek feledésbe. Számos kormány mulasztotta el a Hyogóban elfogadott javaslatok átültetését a gyakorlatba.

Egyes államok azt mondják: nem engedhetik meg maguknak, hogy a megelőzés stratégiáját kövessék. Erre én azt mondom: nem engedhetik meg maguknak, hogy ne kövessék. Hiszen tudjuk, hogy a megelőzés hosszabb távon megtakarítást jelent. Azzal, hogy Kína 1960 és 2000 között 3,15 milliárd dollárt költött az árvizek hatásainak csökkentésére, mintegy 12 milliárd dollárnyi veszteséget került el.

Hasonló megtakarításokról számolhatunk be Brazília, India, Vietnam és más országok esetében is.

Mindenkinek megvan a maga szerepe. A központi és a helyi kormányzatoknak egyaránt meg kell tenniük mindent, hogy közösségeik képesek legyenek megbirkózni a folyamatos kihívásokkal is és a hirtelen megrázkódtatásokkal is.

Az árvizeknek és földrengéseknek kitett térségekben a megfelelő építkezési szabályok bevezetése és betartatása jelenti a megoldást. Az árvizek által veszélyeztetett térségekben a bádogvárosok áttelepítésése, fejlesztése, a természetes védelem – például a mangrove mocsarak – helyreállítása, a városi szegénység számára megfelelőbb földterület és jobb infrastrukturális biztosítása, valamint hatásos korai figyelmeztető rendszerek kiépítése.

Ezekkel a lépésekkel sok ezer ember életét menthetjük meg, akik ezek nélkül odavesznének. Az ENSZ kész segíteni a kormányzatoknak az országos és a térségi felkészülésben. Az adományozó nemzeteknek pedig a katasztrófacsökkentést és a felkészülést szolgáló lépéseket kell támogatniuk. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás többek között és egyáltalán nem utolsósorban befektetést jelent a katasztrófák csökkentése, az azokra való felkészülés és azok hatékonyabb kezelése érdekében.

A chilei és a haiti földrengés ismét megmutatta, hogy mennyire döntő jelentőségűek a megelőző intézkedések. Minél gyorsabban és bölcsebben cselekszünk, annál nagyobb sikerrel tudjuk megakadályozni, hogy a természeti kockázatok katasztrófákba forduljanak át.

A szerző az ENSZ főtitkára