Minden részletre nem kívánok kitérni, csupán néhány rövid megjegyzést teszek. A világon több mint négyszáz atomerőműi blokk működik, az érintett országok felelős megítélése alapján is gazdaságosan. Hosszabb ideje Svédországban és Svájcban a villamosenergia-termelés kereken 40 százalékát az atomerőművek adják (hasonlóan hazánkhoz, Csehországhoz, stb.), talán két dolgot nem lehet tagadni, hogy Svédország és Svájc gazdag ország, és hogy ott működik a demokrácia.

Kár az orosz lerakókra való utaltságunkra még most is hivatkozni, mivel nemzetközi egyezmények minden országot köteleznek saját hulladékaik a (kiégett fűtőelem is) területükön való elhelyezésre, másrészt Oroszország alkotmánya is tiltja a hulladék bevitelét. Ugyancsak felesleges az orosz uránra hivatkozni, mivel urán számos más országban (pl. Ausztrália, Kanada) is beszerezhető, hasonlóan a fűtőelemekhez (pl. Franciaország).

A szerző az atomtechnika ellen érvel: „…amit az adóinkon és a villanyszámlánkon keresztül fogunk megfizetni. Ha színaranyból építik a szélkerekeket,… az is olcsóbb áramot termelne”. Ez az állítás egyszerűen szólva, jóindulattal fogalmazva: nem igaz. Paks „önköltsége” jelenleg kb. 9-10 Ft/kWh (Visontáé kb. 11-12 Ft/kWh), ezzel szemben a szélerőmű áramköltsége 30-40-50 Ft/kWh. Az áramdíj novemberi 4-5 százalékos, a várható áprilisi 4-5 százalékos emelése kizárólagosan, egyértelműen annak „eredménye”, következménye, hogy a Magyar Villamos Műveknek a „széláramot” kötelezően 32,50 Ft/kWh-ért kell átvenni. Ha az MVM a 9-12 Ft/kWh-ás (szén- és gázerőművekben 15-20 Ft/kWh) paksi, visontai áramból 30-35 Ft/kWh-ért tud szolgáltatni, akkor a 30-35 Ft/kWh-ás „széláramból” mondjuk, 70-80-90 Ft/kWh-ért az adófizetőknek. A szélenergia mellett agitálva a kedves lakosoknak szólni kellene az „igen szerény” háromszoros különbségről.

Az atomtechnika (atomerőművek) műszaki-biztonsági-gazdasági-környezeti jellemzőiről talán nem lenne felesleges meghallgatni a szakemberek (pl. Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem Nukleáris Technikai Intézet, prof. Aszódi Attila), ill. az érintett hatóságok véleményét is.

A zöldenergiák most igen divatos –bizonyos politikai, kormányzati szintre emelt – jószándékú, azonban gyakran laikus propagálása mellett a műszakitermészeti realitásokat nem lenne szabad elhallgatni. Például a szélenergia dicsőítése során figyelembe venni, hogy a szélenergia és a vízenergia édes testvérek. Bizonyos teljesítményen, kapacitásokon túl a szélenergia rendszerszabályzási-stabilitási problémát okoz („eredményezhet”), amit csak megfelelő kapacitású vízerőművel (tározóval) lehet ésszerű-gazdaságos módon kivédeni. (Más erőművel, pl. gáz, csak jelentős többletköltség árán.)

Gyakran hallani hivatkozást az osztrák és német szélenergia-használat arányaira. Nem hallunk azonban arról, hogy a Dunán összesen ötvenöt vízerőmű működik, Ausztriában „csak” a Dunán tíz. Mi „magyarok” azonban be vagyunk oltva a vízen ergia, a vízerőmű ellen.

Az energiaellátás biztonságos, gazdaságos, hosszú távú megoldása fontos, de nem egyszerű kérdés. Kérdés természetesen az is, hogy mikor, mennyi energiára lesz szükség – ami a gazdaság, a GDP, az életszínvonal növelésének elemi feltétele –, ezért ebben a kérdésben az aktuális divatszlogenek szajkózása helyett a tudományos megfontolás szerepe kellene, hogy elsődleges legyen.

Dr. Kovács Ferenc Miskolc