Ezzel szemben az igazság az, hogy Amerikában már most is kétszer annyit költenek egy polgár egészségügyi ellátására, mint a „legdrágább” európai országokban vagy Japánban – az egészségügyben köt ki az USA GDP-jének minden hatodik dollárja. Ez így nem sokáig mehetett tovább, az Egyesült Államok gazdasági versenyképessége már nem tud elviselni ekkora terhet.

A képviselőházban vasárnap este elfogadott törvény hosszú távon jelentős megtakarítást is ígér, de innen nézve ennél nagyobb a jelentősége annak, hogy az annak terheit viselni képtelen 32 millió embert juttat egészségbiztosításhoz. Miért olyan dühödt mégis az a 212 képviselő, aki a törvény ellen szavazott, illetve miért vált ingerültté ebben az ügyben a komplett jobboldal? Talán azért, mert a törvény utáni Amerika már más, mint a törvény előtti volt.

Egy olyan országban, ahol egyesek szerint a franciáknál vagy Kanadában szocializmus van, mert „ingyenes” az egészségügy és mindenkinek jár fizetett szabadság, komoly filozófiai, társadalmi és gazdasági változást jelent egy ekkora reform. Amerika feladott valamit, ami megkülönböztette a többi tőkés hatalomtól, és egy lépést tett az „európai” szociális rendszer felé. Ami, főleg ha nem egyszeri jelenségről, hanem folyamatról van szó, odavezethet, hogy még a feltörekvő országokban is a polgároknak kedvezőbb társadalmi-gazdasági modellre nyílik lehetőség.

George W. Bush négy éve megpróbálta privatizálni a tb-t, de már nem volt hozzá ereje. Nemcsak Amerika, de a fél világ szerencséjére. Az egyéni álmok hazájából, hiába állítják a republikánusok, most sem lesz kollektivista rémálom – legfeljebb az élet egy területéről kiderült: lehet emberségesebben, egyben gazdaságosabban is művelni.

És még valami derült ki: ellenszélben, kőkemény „utcai” taktikát alkalmazó jobboldallal szemben is lehet egészségügyi reformot csinálni, ha van hozzá bátorság és megnyerik hozzá a középosztályt. Igaz, az elbukott magyar kísérlet éppen egy csepp piacot próbált csempészni egy lényegében szocialista egészségügyi modellbe, míg az amerikai éppen a vadkapitalizmust akarja viszszanyesni.

Az is igaz, hogy ha Amerikában létezne a miénkhez hasonló népszavazás lehetősége, a jobboldal azt is bevetette volna. Fő tanulságként azonban érdemes Obamát idézni: „Válsággal szembekerülve nem szállt ínunkba a bátorságunk a kihívás láttán, hanem legyőztük azt. Nem kerültük meg, hanem elfogadtuk felelősségünket. Nem rettegtünk jövőnktől, hanem alakítottuk azt.” Egy államférfi szavai nagy, valós, nem választási, hanem ország-, sőt történelemformáló siker után. Vajon mikor hallhatunk hasonlót idehaza?