Polgárvakítás
Természetesen minden, a politikában valamennyire is jártas magyar polgár tudja, hogy az „üres kassza” rémképével való fenyegetőzés módfelett praktikus célokat szolgál: „akartuk, de sajnos nem lehet” felkiáltással erre lehet majd hivatkozni, amikor minden, a Fidesz által korábban beígért jótétemény határidő nélkül elnapolódik.
Szomorú egyébként, hogy egyesek a járatlan emberek vakítása végett az államháztartást olyan „kasszaként” ábrázolják, amely egy ponton kiürül, s aztán ott a vég, ott az összeomlás. Holott a valóságban ilyen nincs. A költségvetés egyenlege a mindenkori kiadások és bevételek állapotától függ, s ezekre az a jellemző, hogy nincsenek tartós egyensúlyban.
A magyar költségvetés például jellegzetesen „fejnehéz”: az év első negyedében (az idén épp a választások előtt!) szinte csak kiadások vannak, ám áprilistól ömleni kezdenek az evás, majd hónapra rá az szja-bevételek és így tovább. Úgyhogy a „kassza kisöprése” egy soha meg nem valósuló valami. A májusban valószínűleg megalakuló Orbán-kormánynak semmi félnivalója nincsen, még akkor se, ha a kiadási oldal a benne megbújó bizonytalan tételek miatt valóban elszalad, és év végére a 4 százalék alatti államháztartási hiány 5 százalék alattira növekszik.
Szeretném valami olyanra emlékeztetni az olvasót, amit az általános amnézia rég elfedett. Amikor Orbán átadta Medgyessynek a hatalmat (2002. május 27.), a Pénzügyminisztérium két nappal később kelt közleménye szerint az arra az évre rendelt költségvetési hiánycél 81(!) százaléka már teljesült. Kevesebb mint öt hónap alatt. Később sokat hallottuk, hogy a „jóléti rendszerváltás” programját Medgyessyék abból a teli kasszából valósították meg, amit Orbán hátrahagyott. Hát ennyire volt „teli”…
Hiteles közgazdasági prognózisok szerint egy esetleges Fidesz-kormány nemhogy csőd-, még válsághelyzetben sem veszi át az országot. A pénzügyi egyensúly többé-kevésbé helyreállt, a hiányokat nem segélyből, hanem a piacról finanszírozzuk, a forint és a tőzsde szárnyal, a kamatszint történelmileg is alacsony, a dolgozó emberek reálkeresetei januárban átlagban 6,1 százalékkal növekedtek, és pozitív adat várható, ha kisebb is, az év végére.
Hol itt a tönkretett, lebombázott ország? Ahol mindezenközben a zömmel fideszes önkormányzatok városaiban és településein pár év alatt minden vagy szinte minden megújult? Ha valaki nem vette volna észre: ezzel egyáltalán nem dicsekszik most a Fidesz, mert a dicsőség fénykoszorújából esetleg egy árva sugár odatévedne a kormányra is, márpedig ez megengedhetetlen.