Még 1959-ben Hatvany Lajost kérdeztem meg, mert ő jelen volt, amikor 1918. november 18-án a Nemzeti Tanács tisztelgő látogatást tett a beteg költőnél. Állítólag ekkor hangzott volna el e hírhedt nyilatkozat. „Ady Endre a Nemzeti Tanács küldöttei előtt sosem mondta, hogy ez a forradalom nem az ő forradalma” – válaszolta 1959. március 9-i levelében Hatvany. Ellenkezőleg. A Pesti Napló 1918. november 19-i tudósításában azt olvassuk, hogy Ady a küldöttségnek ezt válaszolta: „Dadogva, gyáván, de mégis némi büszkeséggel mondok köszönetet önöknek, a forradalmi magyar nemzet tanácsának, aki eljött a költőhöz.

Betegen és meghatottan, hálásan szorongatom a felém nyújtott kezeket. Dadogva, mert életemben sokat kiabáltam, dadogva is mondom, milyen jólesik nekem ez a mindennél nagyobb kitüntetés.

Úgy érzem, hogy való és bekövetkezett az én forradalmam!”

Ez a hiteles Ady-nyilatkozat. Mást sohasem mondott. Utána nyomoztam, s kiderítettem, hogy a hamis állítás Rákosi Jenőnek, a Budapesti Hírlap 1919. január 28-i számában megjelent Ady-nekrológjában fordul elő először. Tehát amikor Ady már nem cáfolhatta meg. Ötletét Szabó Dezső kapta föl a Nyugat február 16-i számában. Emőd Tamás a Színházi Élet március 30-i számában már úgy forgatta ki Ady szavait, mintha a forradalom viharmadara azért lett volna elégedetlen az őszirózsás forradalommal, mert a proletárdiktatúrát várta! „Ez az Ady Endre forradalma!” – hirdette hazugul cikkének címében is. Ez ellen még Révai József is tiltakozott…

Mindenki, aki Rákosi híresztelésének hitelt adott, így A magyar irodalom története, a »spenót« is, amelyre Fekete György is hivatkozott, akarva-akaratlanul is erősítette ezt a rágalmat”.

Krúdy Gyula 1918 decemberében beszélgetett Adyval. Emlékezéséből kiderül: Adynak éppenséggel az nem tetszett, hogy az októberi forradalom győzelme után boldog-boldogtalan forradalmárnak játszotta meg magát. „Nagyobb forradalmár lett itt egy nap alatt mindenki, mint mi valaha voltunk… Meglátod, hogy Magyarországon előbb-utóbb elsikkasztják a forradalmat, mert igen nagy zsákkal jön mindenki…”

A Károlyi-rendszernek ez a jogos, balról jövő bírálata azonban nem jelentette soha, hogy Ady ne vallotta volna magáénak az őszirózsás forradalom jövőben rejlő ígéretét. Aki ma elhiszi a forradalmat megtagadó hamis kijelentést, a polgári demokratikus forradalom elleni indulatairól elhíresült Rákosi Jenőnek ül föl, és alapjában tévesen ítéli meg Adynak meg az októberi magyar forradalomnak a kapcsolatát.

Péter László ny. egyetemi tanár, Szeged

Marabu rajza