Minőségi romlás a felsőoktatásban
Erősen vitatható, de legalábbis finomítandó az az általánosított megállapítás, miszerint „ahol ma elég az érettségi, holnap (tíz éves időtávlatban) már diplomára lesz szükség.” Közhely az a prognosztizált jövőkép, amely –megőrzendő az EU versenyképességét – a tudásalapú társadalom irányába mutat, és benne kiemelt szerepet kap a tudományos-műszaki kutatás, illetve annak alkalmazása. Csakhogy ebben a foglalkoztatási szegmensben a munkakörök döntő többsége eddig is diplomához, sőt tudományos fokozathoz volt kötve. Tegyük mindjárt hozzá: nem akármilyen diplomához, hanem minőségi műszaki, és természettudományoshoz, amelyből lassan krónikus hiány lesz.
Itt nem hallgathatók el a (felső)oktatáspolitika elmúlt húsz évben tanúsított következetes baklövései. Minden józanságot nélkülözve higították föl a felsőoktatást, amely értelemszerűen minőségi romláson ment keresztül, és mindezt tetézte az eltorzult képzési struktúra, amelyben túlteng a humán képzések száma. Ezért ma a munkaerőpiacon sajnos egyszerre vannak jelen a nem megfelelő színvonalú reál diplomák, illetve a nyakló nélkül kibocsátott humán diplomák.
Az olyan általánosított kijelentés mögött, miszerint egyre több diplomásra van szükség, két ok húzodik meg. Az egyik a felsőoktatási lobbi, amelynek egzisztenciális érdeke a túlburjánzás, hiszen ezek után kapják a hallgatói támogatásokat, illetve – főleg vidéki főiskolák esetében – az adott térségben járulékos munkalehetőségeket is jelent.
A másik pedig az, hogy a felsőoktatás, és a közoktatás hanyatlásával alacsonyabbra került a mérce, így ugyanaz a munkakör már csak magasabb iskolai végzettséggel tölthető be. Olyan fiatalok kapnak érettségi bizonyítványt, akik néhány évtizede még a gyengébb intézményekből is kibuktak vona, és ugyanez elmondható a diplomaszerzésről is.
Ebből következően határozottan viszszautasítandó az az általánosítás, hogy még több diplomásra van szükség. Önmagában az, hogy a lakosság hány százaléka rendelkezik diplomával, semmit nem jelent. Ennek jelentőséget tulajdonítani csak a megélhetési felsőoktatási tanárok szeretnének. Erős közoktatásra, és erős felsőoktatásra van szükség, visszaállítva a tanulmányi időkorlátot. Aki ezt nem bírja, az hulljon ki, de inkább be se kerüljön. Semmi esetre se a gyenge képességűekhez igazítsuk az intézményeinket, hanem az egyén alkalmazkodjon a magasabb színvonalhoz.
Ez a természetes szelekció elengedhetetlen feltétel az ország felemelkedéséhez, és közvetve az EU versenyképességéhez.
Wiegandt Tamás Budapest