A bejelentést az amerikai alelnök helyben, a Fehér Ház valamivel távolabbról nyomban elítélte, merthogy Biden éppen a palesztin–izraeli tárgyalások újraindítását remélte látogatásától, s mihelyt a bejelentés elhangzott, a palesztin hatóság el is állt a további párbeszédtől az izraeliekkel.

Ami ezután történt, az komédiának sem volt rossz. Netanjahu miniszterelnök megrótta önnön belügyminiszterét, mert állítólag az ő tudtán kívül, bántó időzítéssel tette a bejelentést –de magáról az ingatlanfejlesztésről, tehát a dolog érdeméről egy szava sem volt. A vendég pedig „vette a lapot”, s úgy hátrált ki a megalázó helyzetből, hogy lám, az izraeli miniszterelnök bocsánatot kért, a palesztinok meg félreértik a helyzetet, végtére is itt csak tervekről van szó, amelyekről a felek egymás közti tárgyalásaikon dönthetnek.

Amint egy epés nyelvű liberális izraeli közíró megjegyezte: az Obama-kormány voltaképp csak annyit kért az izraeliektől, hogy a rossz híreket lehetőleg ne az amerikai alelnök (vagy bármely kormánytag) ottani tartózkodására időzítsék. Egyébiránt csinálnak, amit akarnak.

Jeruzsálem a legnagyobb válságmező Izrael és a palesztinok, a „kettős államiság” viszonyában. Clinton elnök idején a néhai Arafat azért nem ment bele a felkínált rendezésbe, mert annak keretei között megkapta volna ugyan a hajdani arab Jeruzsálem nagyobbik felét, de ő, ismervén a muszlim világnak a szent várossal kapcsolatos érzékenységét, nem volt elég bátor megállapodni.

Az akkori gáláns ajánlat már csak szép álom – a palesztinoknak. A tapasztalat az, hogy minél erőteljesebben jobboldali kormányai vannak Izraelnek, annál erőteljesebben folyik „egész” Jeruzsálem bekebelezése. Az izraeliek a várost – bibliai jogon – Izrael „egységes és oszthatatlan” fővárosának tekintik. Ezer trükkjük volt és van arra, hogy miként kell és lehet a szent város arab részeit (200 ezer lakos) zsidó telepekkel körbeépíteni, Ciszjordánia más körzeteitől elvágni, házakkal és lakótelepekkel az arabok közé benyomulni. Az arabok képtelenek a védekezésre.

Csakhogy ebből béke nem lesz. Igaz, az izraeliek ma már viszszafogják magukat a még mindig nagyobb részt megszállt Ciszjordánia zsidó telepekkel való benépesítésétől, de minél engedékenyebbek itt, annál agresszívebbek Jeruzsálemben. Amihez – a tárgyilagosság ennek rögzítését is megköveteli – hozzájárul, hogy a fővárosban jelentős a lakásínség. (Mármint a zsidók között, mert az arabokét nem számlálják.)

De dőreség volna feltételezni, hogy a palesztinokat ez meghatja. Ők olyan államot álmodtak és álmodnak maguknak, amelynek Kelet-Jeruzsálem a fővárosa. Ez az álom porlik el a szemük előtt. Egyelőre, legalábbis. Demográfiailag tudniillik ők vannak fölényben. Egy előretekintő izraeli politikának ezzel számolnia kéne, Joe Biden is tett erre egy halovány utalást, kérdés, hogy hallották-e a címzettek.