A rendőrség előbb csak annyit közölt, hogy a lány által állított bűncselekmény idején a fővárosban sehol sem volt egyszerre öt járőr szolgálatban. A kötelező nyilvántartás dacára két hét telt el, mire kiderült: valódiak voltak a rendőrök, ha nem is feltétlenül elkövetők. Megindult a nyomozás, és az öt járőrt előzetes letartóztatásba helyezték.

Mintha már a jogerős ítélet is megszületett volna: a Fidesz tüntetést szervezett, hullottak a fejek, menesztették az országos és a budapesti főkapitányt, lemondott az igazságügyi és rendészeti miniszter, akit a tévészékház ostroma után a kormányfő még nem engedett el. Gyurcsány Ferenc a parlamentben magyarázattal szolgált, mondván, a rendőrség ősszel védte, most sértette a rendet. Nem telt el azonban sok idő, és a rendőröket kiengedték, bár az eljárás folyt tovább. Az eset után nyolc hónappal az ügyészség kimondta: nem történt erőszak. Ha tényleg így volt, kért-e valaki bocsánatot az ezek szerint politikai justizmord áldozatául esett főrendőröktől, a szégyenében elkullogó minisztertől? Vélhetően nem.

Zsanett nem adta fel. Bírósághoz fordult. Most már tudjuk, hogy első fokon – hiába. Az eset egyik tanulsága, hogy más a politika és más az igazságszolgáltatás. Az előbbi puszta feltételezésekre alapozva is ítélkezhet, a bírónak viszont a bizonyossággal határos valószínűség sem feltétlenül elég. Bűnügyekben jobb, ha az ítélkezést szakemberekre bízzuk.

A konkrét ügyben azonban vannak más szempontok is. Bár az igazságát kereső hölgynek pótmagánvádlóként sem sikerült bizonyítania a rendőrök bűnösségét – maradtak kérdőjelek bőven. Az első és legfontosabb: miért tartott annak idején két hétig átnézni a szolgálati naplókat, hogy megtalálják a rendőröket? Ez éppen elég ahhoz, hogy a „forró nyom” kihűljön, és a szakértők ne találjanak semmit. S vajon a XIII. kerületi rendőrök miért nem kezdeményeztek igazságügyi orvos szakértői vizsgálatot? Ha megteszik, nem folyna máig vita arról, vajon a lány orvosa által leírt sérülések mikor és hogyan keletkeztek.

Ezután csak a TASZ független szakértői bizottságának az ügygyel kapcsolatos véleményét idézhetjük: „a visszásságokat tartalmazó elemek (…) olyan súlyúak, hogy az egész eljárás hitelességét megkérdőjelezik”. Ez is egy ítélet. Ennyi, ami csaknem három év után szinte teljes bizonyossággal állítható.