Egyetlen baloldali politikus se ringassa magát abban a hitben, hogy a BKV-botrány – szakzsargonnal – a választási esélyekbe már régóta be van árazva. Képletesen: a nagyobb tételek talán, de a „mellékesek”, az átélhető gesztusok, mint például Hagyó nyakropogtatása aligha. Na, ez kerül igazán közel az emberhez. Egy működés mechanizmusának apró részletei, mozdulatok, mondatok.

Természetesen a Magyar Nemzetben közölt interjú a kampány szempontjából optimális időben jelent meg, de manapság mintha minden ilyen jellegű akció optimális időben történne, mintegy előjátékként. Balogh Zsolt, a BKV korábbi megbízott vezérigazgatója, hogy a bőrét mentse, most is sok mindenre képes, ahogy korábban is sok mindenre képes volt. Figyelemre méltó, gyors karrier az övé, hiszen ha valaki egy akkora céghez, mint a BKV, 2007 márciusában csoportvezetői állásra jelentkezik, s hat hónappal később már vezérigazgató-helyettes – mint a hipnotizőr, úgy láthatták meg benne a médiumot.

De miközben Balogh most úgy véli, hogy a nyilvánosság előtt kell lelkiismeretén könnyítenie, egykori városházi főnöke pedig mindent tagad, majd megint lemond valamiről, kivéve néhány hétig még érvényes mentelmi jogát, lépjünk kissé távolabb.

Mert lehet, hogy a beavatottak számára a „megzenésített” részletek eleddig ismeretlenek voltak – a librettó vázlata azért számukra is derenghetett, hiszen előzménye volt bőven. Azonban ahhoz, hogy valakiben megfogalmazódhasson a „mindent szabad” elve, sok-sok akadályt kell sikeresen vennie, több állomáson kell zöld jelzést kapnia, sok-sok kocsit kell maga után húznia, a robogás pedig automatikusan hozza a mámoros élményt: hiszen így kell ezt csinálni!

A szocialisták fővárosi elnöke szombaton úgy fogalmazott, hogy „ezek nagyon súlyos állítások”. Megállapítását ki kellene egészítenie: korábban ezek töredékéről sem volt hajlandó tudomást venni, alaposabban tájékozódni, nota bene: párton belüli vizsgálatot kezdeményezni. Az országos elnökség pedig szinte nesztelenül, kockázatmentesen, fokozatos oxigénelvonással akart túljutni a dolgon – egyrészt, mert nem tette ezt meg annak idején (és azóta is többször, többekkel), másrészt, mert sokan, sokféle hatalmi és egyéb paktumot kötöttek a föltörekvő delikvenssel, szintén nem törődve a szóbeszéddel. Soha, senki sem úgy reagált, ahogy kellett volna, mert a tehetetlenül, vagy cinikusan széttárt kar nem reakció.

És most is csak erre futja. Mert pártbéli aranyszabály, hogy kampány idején szorosra kell zárni a sorokat. Nem szabad hagyni, hogy az ellenfél rést üssön rajta. De ha egy párt ennyi sorközt hagy, tulajdonképpen maga üti a rést.