Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását...”

Ezt a szöveget abszurd módon félreértelmezték. A sztereotípia szó jelentése: „gépiesen ismétlődő, szokásos, szinte kötelező”. Ellentétben a „hagyományos”, „konzervatív”, „elfogadott”, „szokásos”, „jellegzetes” jelzőkkel, a sztereotip sosem tartozott a pozitív tartományba. A „nemi” jelen esetben nem a biológiai nemet jelenti (nem azt, hogy nőnek vagy férfi nak születünk-e, és ebből milyen fizikai, lelki tényezők és lehetőségek eredhetnek a szüléstől és szoptatástól a nagy erőkifejtést kívánó oroszlánvadászatig).

Nem is a szexuális orientációt és gyakorlatot (hogy ti. nőhöz, férfihoz, mindkettőhöz, vagy esetleg egyikhez sem vonzódunk testileg). A „nemi” helyes megfogalmazása ebben a szövegben a „társadalmi nemi” lenne, az a szocializált, a társadalom által kislányoktól és kisfiúktól elvárt és belénk nevelt viselkedési forma, ami az adott társadalommal együtt változik. Ilyen például, hogy játszhat-e babásat a kisfiú, illetve focizhat-e a kislány, ha ahhoz van kedve. Nem beszélhetünk a nemek közötti társadalmi egyenlőségről, amíg a nők lehetőségei ilyen mértékben eltérnek a férfi akétól.

Az Európai Unió demokratikus alapértékei közé tartozik a nemek társadalmi egyenlőségének elősegítése. Ennek stratégiai elve körülbelül 15 éve folyamatosan megjelenik az európai döntéshozatalban mint prioritás. Az oktatás az egyik legfontosabb terepe az értékek terjesztésének, legyen szó akár a környezetvédelemről, akár a nemek egyenlőségéről, vagy akár a kézmosásról is (melynek stratégiai elvét pont egy magyar, Semmelweis Ignác igyekezett bevezetni a köztudatba, amiért teljesen őrültnek tekintette őt a kora).

Ha odafigyelünk az óvodai nevelésben arra, hogy a kisfiúk is kipróbálhassák a babázást, illetve közösen játszhassanak ilyet a lányokkal, és ez nem „ciki”, akkor hosszú távon elősegítjük, hogy nagy korukban ők is boldogságot találjanak a kisgyerekeikkel való foglalkozásban, ezzel harmonikusabbá téve a párkapcsolatukat, ami megvédheti őket a válástól és az infarktustól. Ha odafigyelünk arra, hogy a kislányok is kipróbálják az építőjátékokat és a csapatban folyó, sportos versenyjátékokat, akkor hosszú távon elősegítjük, hogy nagy korukban ők is merjenek magas fizetéssel és szakmai presztízzsel járó szakmát választani, és merjenek kiállni magukért versenyhelyzetben is.

Tanulmányok sora bizonyítja, hogy azokban az országokban, ahol a nemek társadalmi egyenlősége erős (pl. Skandináviában, Hollandiában), ott a gyerekek játékválasztása sem tér el annyira egymástól, mint ott, ahol a nemek sokkal kevésbé egyenlők (mint pl. az arab országokban). Természetesen ettől még a svéd Harisnyás Pippi is szoknyában járt, hiszen különben harisnyája sem lett volna…

A társadalmi nem angol neve: gender, a nemek egyenlőségének stratégiai elve angolul: gender mainstreaming. E két szóval kapcsolatban a magyar sajtó egy része „nemtelen”, ideologikus lejárató kampányt kezdett, súlyos tudatlanságról téve tanúbizonyságot, és a Nyugaton is periferikus, sehol sem jegyzett ellenirodalom alapján próbálja félrevezetni a magyar közvéleményt e fogalmak jelentésével kapcsolatban. Ismerethiányos, tárgyi tévedésektől hemzsegő írások és internetes levelek jelentek meg erről, mintha Galileiről, akiről most hallunk, először csak ennyit olvashatnánk: „Veszélyben gyermekeink! A taljánok azt akarják, tanítsák azt a kisdedóvókban, lógjunk fejjel lefelé a gömb alakú Földről. Majd ha az első kisfiú agyvérzést kap a fejébe szaladt vértől, talán észbe kapnak. Állítsuk meg ezt a pedagógiai mételyt!” Hogyan is tudna ezzel egy csillagász vitázni?

A szerző a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség tagja