Ha az ember a közelgő választásokon nem találja politikai hazáját, de szeretne érvényes szavazatot leadni, hajlamos nagyvonalúan eltekinteni számos részletkérdéstől. Az utóbbi időben azonban nagyon felerősödtek a kétségek. A fórum mára egy bárkit befogadó, arctalan képződménnyé vált, magára öltve számos taszító vonását a politikai akarnokságnak és gátlástalanságnak. Ma már nem értem Bokrost. Lenne tehát néhány kérdésem hozzá; válaszai minden bizonnyal sokunk számára tennék a mai képet, ha nem is tisztábbá, de talán értelmezhetővé.

Bokros nyilvánosságra hozta programját, mely a fontos pontok döntő többségében az SZDSZ 2006-os választási programjával azonos – elhagyva belőle az egykulcsos adót, mely körül mostanság nagy a hallgatás. Nem értem viszont, mit keres egy ilyen program annak a pártnak a platformján, mely a mai „városházi” SZDSZ-szel próbál frigyre lépni? Az SZDSZ 180 fokos fordulatot tart szükségesnek a párt korábbi elveihez képest, és a termőfölddel, az adókedvezményekkel, a bankok ellenőrzésével kapcsolatos gazdaságpolitikai ötleteit a legolcsóbb populizmus diktálja.

1. Milyen együttműködést remélhet Bokros Lajos egy efféle SZDSZ-től?

Bokros programjából nem tudható meg, megnyitható-e a magyar földpiac az unió polgárai előtt, vagy sem? Nem elhanyagolható kérdés ez akkor, amikor parlamenti erők, sőt az MDF parlamenten kívüli szövetségesei – így a kisgazdák utóvédje, a Bánk Attila-féle Vidék Pártja – az uniós szerződés módosítására szólítanak fel a jelenlegi tarthatatlan állapot meghosszabbítása érdekében, arra hivatkozva, hogy a magyar földárak lényegesen elmaradnak az európaitól. Pedig mindenki tudja, amíg a földpiacunk zárt, ez így is marad.

2. Mit gondol Bokros Lajos a magyar földpiac megnyitásáról?

Az MDF, a kormány által beterjesztett vagyonadótörvényt úgy utasította el, hogy – a meglévő liberális koncepcionális módosító javaslatokkal szemben – nem adott be egyetlen módosító indítványt sem. Ebből úgy tűnik, egyáltalán nem kívánja kiterjeszteni ezt az adótípust. Ugyanakkor 2008-ban kezdeményezte az egyik már meglévő vagyoni típusú adó – az általa „haláladónak” csúfolt örökösödési illeték – eltörlését, s ezt az MSZP-vel együttműködve jelentős részben el is érte.

3. Támogatná-e Bokros Lajos az ingatlanadó bevezetését és az örökösödési illeték helyreállítását?

Az MDF programja hallgat arról is, mit kezdene a párt az egészségüggyel. A program tartalmazza a járulékrendszer viszonylag liberális átalakítását, de hallgat arról, hogy az egészségügy mint állami szolgáltatás hogyan változzék meg.

4. Kívánatosnak tartja-e vagy elutasítja Bokros Lajos az egészségügy versengő biztosítókra épülő, a magántőkét is bevonó átalakítását?

Az MDF a felsőoktatási intézmények számának – központi döntésen alapuló –csökkentését próbálja elérni. Szerintük a 77 felsőoktatási intézmény túl sok, a felsőoktatási kormányzatnak pedig szigorú minőségi kritériumok mellett kellene a kiválasztódási folyamatot irányítania. Ám azok, akik az MDF programját írták, elfeledkeznek arról, hogy e 77 intézménynek csak a harmada állami. Ez utóbbiak száma az elmúlt évtizedben ugyanis 66-ról 28-ra csökkent, és jelenleg is zajlik egy spontán integrációs folyamat.

5. Úgy gondolja-e Bokros Lajos, hogy az államnak magának kellene bezárnia egyetemeket, alkalmasint magántanintézményeket is?

A szociális rendszer MDF-es reformprogramja egészen elrugaszkodik a liberális elvektől. A családi pótlék átadása a közoktatásnak, a szociális kártya bevezetése a rászorulók szabadságának drasztikus korlátozását jelenti. A szociális kártya bevezetéséhez mintaként felhozott Egyesült Államokban – ellentétben Magyarországgal – a segélyek egész rendszere működik (beleértve a pénzbeli segélyt is), és azokból egy megadott határig a segélyezett szabadon választhat. Az MDF programjában több ponton elszórtan szereplő, a szociális rendszerre vonatkozó javaslatok azonban – melynek komolyságát a párt még aláírásgyűjtéssel is hangsúlyozni kívánja – a segélyezettek minden választási lehetőségét elvenné.

6. Egyetért-e Bokros Lajos azzal, hogy az MDF az indulatok meglovaglása révén rasszista felhangú aláírási kampányt szervez?

AzMDF programjából nem tudjuk meg, mit kíván kezdeni a párt a romákat érő mindennapi diszkriminációval. Az interetnikus konfliktusok kezelésével kapcsolatban egyetlen mondanivalójuk van: legyen több rendőr az utcákon.

7. Bokros Lajos szerint az erőszakszervezetek létszámának bővítése lenne a konfliktuskezelés legjobb módja?

Ma a magyar politika egyik legnagyobb problémája a nyilvánosság hiánya – vonatkozzon ez a múltra, a rendszerváltást megelőző titkosszolgálati megfigyelésekre vagy a jelenre, a kormányzat és az önkormányzatok működésére, de a tavaly év végén nagy hirtelenjében elfogadott titokvédelmi törvényre is. Az MDF 1990 óta aktív részese volt annak, hogy megakadályozzák a rendszerváltás előtt keletkezett titkoszszolgálati iratokhoz való teljes körű hozzáférést, és támogatta a titokvédelmi törvénynek a két nagy párt által megkötött paktumát is. Ennélfogva még 90 évet kell várnunk arra, hogy megtudjuk: vajon ki tette Dávid Ibolya postaládájába a titkoszszolgálatok által rögzített telefonbeszélgetéseket tartalmazó CD-t, és mit írt az MDF háttérintézménye a szélsőségesekről a titkosszolgálatok által megrendelt elemzésben?

8. Az MDF még 2009 őszén is az ellen szavazott, hogy a magyar társadalom teljeskörűen hozzájuthasson saját múltjának dokumentumaihoz. Mit gondol erről Bokros Lajos?

A külső szemlélőnek az az érzése, hogy a Vidék Pártjával, a Szociáldemokrata Párttal, a Somogyért Egyesülettel, a „városházi” SZDSZ-szel stb. folyó tárgyalások inkább hasonlítanak elvtelen licitfolyamatra vagy áprilisi határidős ügyletekre, mint közös elveken nyugvó együttműködésre.

9. Rendben lévőnek tartja-e ezt Bokros Lajos?

10. És egyáltalán, Bokros úr, mit keres ön ebben a társaságban?

A szerző közíró