Nem szabad összetéveszteni a vágyainkat a tényekkel, nem szabad előre inni a medve bőrére. A holokauszt tagadását büntetni rendelő törvényt még nem hirdette ki köztársaságunk „derék” elnöke, és az eddigi magatartásából arra lehet következtetni, hogy nem is fogja. Erre két lehetősége is van.

Megteheti, hogy kihirdetés helyett az Alkotmánybíróságra küldi, Alkotmánybíróságunk pedig tartja magát eddigi megrögzött szokásához, a párizsi békeszerződés rendelkezéseinek elszabotálásához, és „a véleménynyilvánítás szabadságára” hivatkozva elmeszeli a törvényt.

Ennél azonban valószínűbb, hogy Sólyom úr ezúttal a másik lehetőséget választja, és „megfontolásra” visszaküldi a törvényt az Országgyűlésnek. Akkor pedig második olvasatban már nem ez a parlament tárgyalja újra törvényt, hanem a fideszes többségű új parlament. Nem kétséges, hogy nem az eredeti javaslat szellemében, hanem a Fidesz által most benyújtott „módosító” (valójában kiherélő) javaslat szellemében.

Akkor pedig az „önkényuralmi jelképekről” szóló törvény után már másodszor foglalja majd törvénybe a magyar Országgyűlés a holokauszt relativizálását, egy szintre helyezve a semmihez nem hasonlítható náci bűnöket annak a sztálini rendszernek a bűneivel, amelyet a politikai jobboldal, beleértve lapjukat, következetesen kommunizmusnak hazudik. A bíróságok meg ezután majd ugyanolyan egyoldalúsággal „szolgálják” ezt a törvényt is, mint az „önkényuralmi jelképekről” szólót: a sztálini rendszer bűneit „tagadó” személyeket kíméletlenül büntetik, a holokauszt bűneinek tagadása esetén pedig majd megmagyarázzák, hogy „ez nem is az”.

Válas György Budapest