Tisztelt Egri Károly Úr!

Olvasói levelemre (Tényleg kell nekünk radar?, január 19.) a Levélturmix rovatban megjelent válaszát (február 2.) elolvasva újra átnéztem korábbi levelemet, hogy tényleg kell-e nevetni rajta (ha már humor van benne), mert én nem szándékoztam semmi ilyesmit elrejteni írásomban. Hál istennek, én sem találtam benne. Az viszont észrevehető, hogy ön –bár többször is elolvasta írásomat – nem elég alaposan.

Gúnyos hangvétele sem az ön végzettségéhez, rangjához, sem pedig az én koromhoz nem illik. Jó lenne tudni, hogy a demagógia melyik részét olvasta ki írásomból: népámító, népbutító vagyok talán? Vagy bujtogató, lázító, csak mert a hadseregeket (minden országét!) fölösleges rossznak tartom?

A polgári repülés biztonságát még csúsztatással sem illik belekeverni, hiszen ön is azt írja, hogy a radar azt is szolgálja. Elkerülte a figyelmét, hogy én pont a népek biztonságát féltem, és nem ártani akarok.

Ha figyelmesen olvasta volna írásomat, nem kevert volna össze az ún. természetvédőkkel, és ennek ürügyén nem esett volna túlzásokba („földet behálózó kerékpárutak” stb.).

Egyet azonban szeretném, ha megtenne. Egy érvet, csak egyetlenegyet mondjon, ami a hadseregek fenntartása mellett szól, és bizonyítja, hogy szükséges akkor is, ha a többi országnak nincs.

Salga István Budapest