Nem kevés pénzt sikerült így kivenni a dolgozók zsebéből, épp azt a keretösszeget, amit hajszálnyival lazábban tudtak kezelni azok, akiknek egyébként minden fillérük hónapokra előre be van osztva. A kormány tönkretette azt a kedvezményrendszert, ami az elmúlt időszak szerény vívmánya volt, egy kis halovány derűs szín a romló viszonyok szürkeségében. Önkényes és jelentős különbségeket teremtettek az egyes cafeteriaelemek között, mintha egy étteremben a kínált fogások többségére magas jövedéki adót vetettek volna ki, néhányra viszont alacsonyat. Egyen mindenki ciberelevest.

A béren kívüli juttatások rendszerét azért nevezték el cafeteriának, – azaz „önkiszolgáló étteremnek” –, hogy a dolgozók úgy választhassanak közülük, mint az ételkínálatból. Az utalvány tulajdonosai rövid időre abba a kellemes helyzetbe kerülhettek, hogy volt min gondolkodniuk: a kultúrautalvány a jobb, mert akkor nagyobb megrázkódtatás nélkül lehet színházba menni, vagy mégis a havi egyetlen, kicsit könnyedebb bevásárlás a fontosabb. Nos, ma már nem ábrándozhatnak, a választék drasztikusan leszűkült, a magas adójú kedvezményeket elfelejthetjük. A munkavállalók tehát fontos hadállásokat feladtak, de azért a háborút mégsem vesztették el, maradtak elérhető juttatások. Januárban mindenki azt hihette, hogy immár béke van – legalább ezen a területen. Ám csalódnunk kellett, az APEH január 21-én belefújt a harci kürtjébe: kiadott egy „anyagot” arról, hogy a melegétel-utalványt nem lehet akárhol beváltani. A magyar média élénken reagált: az MTI közleményt jelentetett meg, a TV2-ben a Tények „100 ezerre büntethet az APEH” címmel sugárzott összeállítást. A Népszabadság a lényeget akarta megragadni hangzatos címével: „Átválthatatlanná tett melegétel-utalványok” (február 5.). A Vasas Szakszervezeti Szövetség egyenesen a pénzügyminiszterhez fordult. Államtitkári szinten tárgyalta a kérdést a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa. Február 11-én úgy tűnt, hogy az APEH visszavonulót fújt. Először a Kossuth rádió szellőztette meg, hogy a tavalyihoz hasonló feltételekkel lehet felhasználni a munkáltatótól kapott ételjegyeket. Ezt perceken belül átvette számos lap és internetes oldal. A Népszabadság ezúttal bölcsen korlátozta magát. Már csak óvatosan mer az ember ilyesmit kijelenteni, de most úgy tűnik, ismét rend van.

Csakhogy az egész történet nagyon nincs rendben. Többek között azért sincs, mert az APEH nem adott ki semmiféle új rendelkezést, tehát nem is vonhatott viszsza semmit. Ha a kedves olvasó vet egy pillantást eme főhatóság honlapjára (írja be keresővel is a kulcsszavakat) tapasztalni fogja: nyoma sincs semmiféle állásfoglalásnak. Az APEH csak egy tájékoztatót tett fel a honlapjára arról, hogy milyen jogszabály vonatkozik az étkezési utalványokra évek óta, amelyek természetesen érvényesek most is. A hatalmas össznemzeti felhördülés hatására aztán levette onnan ezt a néhány sort.

A méltatlan közjáték egyfelől nevetséges, ezzel kell foglalkoznia az egész országnak, hogy egyesek a melegétkezésiutalványból esetleg nyers élelmet vesznek, azt alattomban hazaviszik és rafinált módon megfőzik maguknak?! Másfelől siralmas is. Sokan csak havi 6000–8000 forintért kapnak ilyen utalványt és sajnos ez az összeg ilyen jelentős a számukra. Egy percig sem akarom lebecsülni ezt az öszszeget, nekem sem mindegy, de hát azért lássuk be, ez 25–30 euró, amiért tőlünk nyugatra nehéz szállást találni olcsó helyen egyetlen éjszakára.

A média következetesen félretájékoztatott mindenkit. Az utalványok eddig is átválthatatlanok voltak, az APEH nem vont vissza semmit és nem is korlátozott semmit. A hangzatos ijesztgetés mögött nem volt semmilyen fejlemény. Nincs más csak a változatlanul érvényes, régi rossz rendelkezés. De ezzel, éppen ezzel senki nem törődik. Tényleg nem nagy jelentőségű ügyről van szó, de hasonlóképp fölösleges fontoskodásokat tapasztalunk egy sor lényeges alapkérdésben is – csak azoknál ezt nehezebb röviden bizonyítani. Alkudozunk, közzéteszünk, kinyilvánítunk, vitatkozunk, minden szinten tárgyalunk, mindenféle összefüggésen rágódunk, csak azon nem, amivel baj van.

Az adózás rendjéről szóló törvény kinyilatkoztatja, hogy „a minősítés nem az étel hőfokához kötődik…” Rendben van –gondolhatjuk –, hiszen akad, aki hideget szeret ebédelni, egyesek zsírban úszkáló húsok helyett képesek nyers zöldséget fogyasztani. Helyes, hogy a jogalkotó nem zárja ki őket az utalványos ebédelés örömeiből. De sajnos kizárja, mert a mondat folytatódik: „…hanem ahhoz (kötődik – F. A.), hogy a juttatás révén valóban kizárólag étkezőhelyi vendéglátásnak, munkahelyi étkeztetésnek, vagy közétkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében megvalósuló ételfogyasztás történjen akkor is, ha a fogyasztást a magánszemély a számára juttatott, utalvány-(kártya-)forgalmazók által rendszeresített étkezési utalványok beváltásával, vagy kizárólag ilyen fogyasztásra felhasználható készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel egyenlítik ki.”

Tehát hideget is ehetünk, de csakis ott, ahol „jellemzően melegen fogyasztható” ételekkel szolgálnak. Máskülönben a magánszemély 50 ezer, az utalványt elfogadó cég pedig 100 ezer forintig büntethető... Ez diszkrimináció, a speciális előírásokat követő fogyókúrások és a vegetáriánusok hátrányos megkülönböztetése, hiszen ők kevés étteremben jutnak hozzá az általuk egyébként ott jogosan fogyasztott hideg ételhez. Az igazságtalan megkülönböztetést csak úgy lehetne feloldani, ha a kereskedelmi egységek igenis elfogadhatnának melegétel-utalványt, de kötelesek lennének gondoskodni róla, hogy a kedves vevő ott a helyszínen el is fogyassza, amit vásárolt. Ha meggondolja magát, akkor is bele kell tömni az árut, mert máskülönben esetleg eloldalog vele, és arra vetemedik, hogy a gyerekének adja ebédre. Ebben a példamutatóan működő jogállamban az ilyen kihágást feltétlenül meg kell torolni!

A rendelkezés ennyire pitiáner és persze nem is ellenőrizhető, mert hány jellemzően kocsmaszerű vendéglátó-ipari egységben kapni lángost is, friss és meleg fornettit, sült kolbászt és a határesetek még hosszan sorolhatóak.

Nyugodtan egyszerűbbé tehetnénk az életünket, meg lehetne szüntetni például az egyébként is félrevezető hideg és meleg megkülönböztetést, és egységes étkezési utalványt adni 25 százalékos adóval, de jó szervezéssel, felvilágosítással, mind az utalványokat forgalmazó cégek, mind az elfogadó helyek mozgósításával. Szellemes és speciális kedvezményekkel lehetne késztetni az utalványt felhasználó embereket arra, hogy étkezzenek egészségesen –végül is mindenkinek ez lenne az érdeke.

A szerző a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnöke

étkezési utalvány