Megkaptam már, hogy a közigazgatás nem működhet „vállalkozói szemlélettel”. Az évente visszatérő, országos sírás a költségvetési támogatások csökkentéséről pontosan mutatja, hogy a közigazgatás képtelen saját hatékonyságát a pénzügyi feltételek romlásához igazodóan növelni. A kívánatos köztisztviselői életpálya egyúttal azt is jelenti, hogy túl szűk az átjáró a vállalkozói és a közigazgatási világ között, túl lassan (vagy egyáltalán nem) kerülnek át a vállalkozói világ hatékonyságnövelő módszerei a közigazgatásba.

Egy milliárdos forrású közigazgatási pályázati rendszer „indikátorai” között szerepel például, hogy „a felülvizsgált eljárások száma” a pályázatot elnyert közigazgatási szervezetben. Tehát nem az, hogy mi változott a felülvizsgálat eredményeként az adott szervezetben, mi működik jobban, olcsóbban, hanem az, hogy hány folyamatot vizsgáltak felül.

Ilyenekre ma milliókat lehet nyerni.

Egy munkáltatónál folyó munkaügyi ellenőrzés ellenőre ugyanazon településről ugyanazon napra az adott cég 8 munkavállalóját idézi be a megyeszékhelyre tanúként (a munkaügyi ellenőr székhelye a megyeszékhelyen van). Mindegyik munkavállalónak szabadságot kell kivennie, és mindegyiknél sok száz forintos útiköltség merül fel. Eszébe sem jut a hatóság emberének, hogy kimenjen az adott településre, és ott hallgassa meg a munkavállalókat, megspórolva ezzel sok ember idejét és sok ezer adófizetői forintot.

Viszont, tudok olyan önkormányzatról, amely a – hatáskörébe tartozó – díjak beszedésénél előírta, hogy egy bizonyos összeg alatt nem kell a díjat megfizetni (mert az ezzel járó adminisztráció többszörösébe kerül a beszedett díjnak), illetve részletfizetéseket úgy engedélyez, hogy egy részlet nem lehet egy meghatározott összegnél alacsonyabb (ugyanezen okból).

Amiről az írás szól, azt én inkább kontrollingnak hívnám, mint monitoringnak, de ez a lényegen nem változtat.

Koós Gábor Zirc