Ajánljuk figyelmükbe Alexis de Tocqueville-t 1835-ből:

„Kizárt dolog, hogy bárki sikerrel harcoljon kora és hazája eszméi ellenében; egyetlen ember, bármilyen hatalmasnak tartsák is, aligha tud elfogadtatni kortársaival olyan érzéseket és eszméket, melyek ellen azok összes érzései és vágyai tiltakoznak... Persze nem szállnak szembe vele nyíltan, nem szövetkeznek ellene, s előre megfontolt ellenállás sem jár az eszükben. Nem küzdenek ellene erővel, sőt néha még meg is tapsolják, csak éppen nem követik. Hevességével szembeszegezik titkon tunyaságukat, forradalmi ösztöneivel konzervatív érdekeiket, kalandor szenvedélyével otthonülő természetüket, lángelméje csapongásaival józan eszüket, költészetével prózájukat. A vezető hatalmas erőfeszítéssel felemeli őket egy pillanatra, ám ők kicsúsznak kezéből és szinte saját súlyuknál fogva visszahullanak. A vezető végül belefárad a közönyös tömeg nógatásába, s bevallja tehetetlenségét, nem mintha legyőzték volna, hanem mert egyedül van.”