A két jelölt közül Szabó Gábor, a jelenlegi rektor a harmadik ciklusát kezdené, ha megválasztanák. Ezt egy – állítólag éppen az ő személyére szabott – törvénymódosításnak köszönheti: korábban maximum két ciklusban lehetett betölteni ezt a tisztséget. Riválisa, Wittmann Tibor belgyógyászprofesszor csak néhány éve vesz részt az egyetem hivatalos közéletében. Szabót SZDSZ-esnek, Magyar Bálint barátjának és miniszterként folytatott politikája lelkes végrehajtójának tartják, amit ő rendre cáfol.Wittmann viszont inkább dicsekszik Fidesz-kötődésével és azzal, hogy részt vesz a leendő kormány egészségpolitikájának kidolgozásában. Szabó kiváló lobbista, a Magyar Rektori Konferencia elnöke; rektorsága alatt nagy összegű fejlesztések valósultak meg vagy indultak el. A Wittman-pártiak erre azt mondják: éppen azért nem Szabót kell megválasztani, mert áprilistól nem azoknál kell lobbizni, akiknél eddig.

A Szegedi Tudományegyetem problémái nagyjából egybeesnek a többi nagy vidéki egyetem gondjaival, elsősorban Pécsével és Debrecenével. Tíz évvel ezelőtt egybefércelték a helyi orvosegyetemeket a tudományegyetemekkel. Az egyetemi klinikák mint a regionális egészségügyi ellátás csúcsintézményei, milliárdos hiányokat halmoznak fel és görgetnek maguk előtt. A többi kar folyton attól fél, nem is alaptalanul, hogy tőlük vonják el azt a pénzt. Ezért korlátozni igyekeznek a rektor hatalmát, és minden lényeges kérdésben a karokon döntenének. Így viszont az egyetem tíz-tizenkét kari kiskirályság laza konglomerátuma lesz.

A médiát kizavarták a választási kampány egyik eseményéről, amikor az egyetemi tanári testület meghallgatta a két jelöltet, és a professzorok semmire sem kötelező nyílt szavazást tartottak az aspiránsok támogatásáról. Igaz, nem is a nyílt kampányban, hanem a kulisszák mögött dől el, ki lesz a rektor, akit az egyetem szenátusa titkos szavazáson választ meg. Szegeden ez a grémium 48 tagú, a szavazatok harmadát a hallgatókat képviselő egyetemi hallgatói önkormányzat (EHÖK) tagjai adhatják le. A hallgatói önkormányzatok vezetőségét – jelentős mértékben a hallgatók érdektelensége miatt – üzleti, politikai és hatalmi érdekeiket követő fiatalok szállják meg, egy részük sohasem fejezi be az egyetemet, örökös diákvezérekké válnak. Szegeden például újra az a Török Márk az EHÖK elnöke, akit korábban fegyelmi vétség miatt kizártak az egyetemről.

Az egyetem Szeged legnagyobb munkáltatója. A nyolcezer dolgozó azt mondja: mindegy, ki a rektor, csak elbocsátás ne legyen! A 30 ezer hallgatónak is az a legnagyobb gondja, hogy alig van esélye állást találni a diplomájával – a bolognai rendszer bevezetése után pedig még kevésbé. Innen nézve nekik édes mindegy, kinek a nyakába akasztják a rektori aranyláncot. A helyzet megoldás után kiált – de abból nem sok múlik a rektor személyén, és nem is kampányolnak ilyesfajta ígéretekkel.