Tavalyelőtt novemberben brutális bűncselekmény sokkolta Kiskunlacháza lakóit. Megerőszakolták és megölték a szórakozóhelyről hazafelé tartó 14 éves H. Nórát. Ami ezután végbement, azt a tömegpszichózis jelenségkörében tárgyalják a társadalomlélektani szakkönyvek.

Demonstrációt rendeztek a településen, ahol Répás József polgármester elmondta: „Kiskunlacházán nincs helye az erőszaknak, nincs helye a bűnözőknek, Kiskunlacházán elég volt a roma erőszakból! (...) Most már nem hagyjuk, hogy ellopják a javainkat, megverjék az időseket és meggyalázzák a gyermekeket. Ma még mi vagyunk többen.” Ugyanebben a hónapban Nagycsécsen kettős gyilkosság történt. Azon véleményközösség, mely a lacházi tett elkövetőjét monomániásan cigányokkal azonosította, a nagycsécsi ügyben – melynek áldozatai romák voltak –, görcsösen tagadta a faji indíték lehetőségét. „Uzsoraügy az egész, a cigányok gyilkolják egymást!” – körülbelül ezt mondták és gondolták.

Ez utóbbi eset kapcsán vetettem monitorra akkor: felderítetlen bűntényeknél a legveszélyesebb tévút, amire ráléphetünk az, ha az egyik prekoncepciót/munkahipotézist abszolutizáljuk, a másikat (illetve az összes többit) pedig zsigerből elvetjük. Ezért véltem úgy Nagycsécs kapcsán, hogy: lehetett fajgyűlölet, uzsora vagy akár más, ismeretlen motívum is a háttérben. A rendőrség, az igazságszolgáltatás helyett (és előtt) tettest kiáltani, gyanúsítani, vádat emelni, ítéletet hirdetni, agyament teóriákat szent, megdönthetetlen igazságként terjeszteni morális bűn, honpolgári felelőtlenség. Miként az volt a Mortimer-ügyben is, amikor – tisztelet a kivételnek – szinte mindenki tényként kezelte a faji indítékot.

Időközben tisztázódott: H. Nóra gyilkosa nem roma, a nagycsécsi cigányok viszont egy rasszista halálbrigád ámokfutásának áldozatai voltak. Ám azok, akik a többség elleni erőszak hátterében (sőt a romákat sújtó atrocitások mögött is) rögeszmésen csak cigányokat hajlandók látni, a másodperc tört részéig sem voltak hajlandók magukba szállni. Bocsánatot kérni meg végképp nem. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság által jogsértőnek ítélt Répás József polgármester sem.

Én egyébként ugyanilyen gusztustalannak tartanám azt is, ha egy cigány kislány brutális halála után egy roma kisebbségi elnök, vajda stb. ordítaná nagygyűlésen világgá: „Elég volt a magyar, a többségi erőszakból!” A hívei pedig arról beszélnének, hogy a gyereket csak az etnikai többségből ölhette meg valaki.

Normális demokrata a többségi és a kisebbségi hisztéria vérvádtermékeit egyaránt elítéli. Többségi is öl többségit, kisebbségi is kisebbségit. Tisztázatlan bűnténynél azt hangsúlyozni, hogy elkövetője csak (vagy szinte biztosan) kisebbségi, barbár téveszme. Ahogy a dogmatikus multikulturalizmus azon reflexe is, amely minden kisebbségellenes cselekedet indítékát a rasszista többség előítéletében látja. Egy áldozatot (legyen többségi vagy kisebbségi) ezerféle szándékból kifolyólag gyilkolhatnak meg. Szex, pénz, bosszú stb. A származás csak egy közülük.

Igen, van sok rasszista, köztük pszichopata bűnözők is, de az összes cigány sértettet/károsultat mechanikusan nyakukba varrni ugyanúgy előítélet, csak fordítva. És igen: cigánybűnözés, kollektív roma bűn nincs, de van roma maffia, vannak cigány bűnbandák, ahogy erőszaktevők és szociopaták, gettó- és lumpenszörnyek is. Viszont az öszszes vadállati tettet rájuk hárítani nemcsak embertelenség, de pótcselekvés is. Határtalanul kényelmes mentális projekció. Elhárítása annak a gondolatnak, hogy a tettes közülünk való is lehet: a csendes szomszéd, kolléga, barát. Minek gyötörjük ilyennel a lelkünk, ha ott van egy differenciálatlanul népszerűtlen, általánosító közutálatnak örvendő populáció. Az ő számlájukra ez is ráfér. Ha viszont azt mondjuk: minden ügy a maga egyediségében vizsgálandó, ha valamely egyén/ csoport az egyik dologban sáros, a másikban még lehet ártatlan, s fordítva, humánus (tehát strapás), lehangoló (tehát igaz) úton járunk majd.

Lehet, hogy bebizonyosodik: Sztojka Iván részben vagy egészben bűnös a Cozma-gyilkosságban. De korábban az is kiderült: a Prikkel-gyilkosságban ártatlan volt. Mert a világ már csak ilyen. S még a bűnösnek gondolt Sztojkával sem lehet úgy fellépni, ahogy az egyik ügyészségi dolgozó tette. Sértően, lekezelően, közvádlói objektivitását a népharag oltárára vetve – mint arról a cigány bűnözőkkel szembeni gátlásossággal nemigen vádolható Hír TV bűnügyi műsora is tudósított.

A Színes RTV jegyzetírója, Herczog Gábor – populáris műsormagazinnál ritka bátorsággal – írja le a Cozma-gyilkosságot is tárgyaló médiakritikájában a Naplójának telefonos szavazása kapcsán: „...pillanatokkal a kérdés elhangzása után máris elhúznak az igenek. Vagyis a nézők boszszúra szomjaznak. Ezt persze némi szociálpszichológiai ismerettel nem nehéz előre kitalálni, de alantas és ízléstelen ezt meg is lovagolni.” Ugyanis ez a szavazás ekképp értelmezhető: „…a szerkesztők rákérdeztek, hogy a nézők szerint a cigány elkövetőket kerékbe törik-e, felnégyelike, megvakíttatják-e és mély kútba vetik-e? Vagyis elég szigorú lesz-e az ítélet?” (Színes RTV, 2010/7.)

Eleget írtam cigány bűnbandákról, roma alvilágról, eleget vitatkoztam vonalas és csőlátású jogvédőkkel ahhoz, hogy tudhassák rólam: nem állhatom az öncélú etnikai tabukat, akármelyik identitásközösség a kedvezményezettjük. De az utóbbi időkben a vélelmezhetően cigányok által elkövetett cselekményeknél olyan hisztérikus lincshangulat gerjesztődik, amely a legkevésbé sem az egyszerre tabu- és gyűlöletmentes, igazságkereső diskurzus felé visz, hanem a gyűlöletvezérelt vérbosszú felé.

Híve vagyok a bűnüldözés reformjának alapelemeként létrejövő önkormányzati rendőrségnek. Csak épp látom a hátulütőit is. Ugye el tudjuk képzelni, menynyire lehetett volna pártatlan, elfogulatlan egy olyan nyomozás, amit – a rendőrkapitány kinevezőjeként – nem a szakminiszter vagy az országos főkapitány felügyel, hanem Répás József polgármester?

Ahhoz sem kell túlságosan fejlett fantázia, hogy magunk elé vetítsük, miként üzemelne a Jobbik-többségű helyhatóságok ellenőrizte „Turul-seriffek” hivatala. A csendőrség bevezetését „…a szervezet katonai struktúrából adódó brutalitása indokolja. A cigánybűnözők többsége már nemcsak kiröhögi, hanem egyenesen agressziója alanyának tekinti a szánalmas rendőrséget, szükség van egy új, brutális erőszakszervezetre, amely ha szükséges, terrorjával rettegést kelt a bűnözők közt. Ez lenne a Csendőrség, mivel a Rendőrségnek nincsenek eszközei és tekintélye a feladat végrehajtására.ó” – ezt írja brutális őszinteséggel egy Jobbik-szimpatizáns az egyik online fórumon.

Ez a kiskunlacházi modell továbbfejlesztése. Olyan „etnikai populista” mentalitás, amely nem hajlandó tudomásul venni: ha egy adott bűntípus elkövetői között felülreprezentált egy populáció, úgy a nagy számok törvénye alapján az alaptalanul, ártatlanul vádoltak is felülreprezentáltak lesznek benne. Ahogy azok is, akik bűnösek ugyan, de bűnüket jogsértő módon vizsgálják. Ráadásul a fundamentalista rendpártiak az utóbbit – például a kényszervallatást – nemhogy elleneznék, de egyenesen szorgalmazzák. Mivel a Jobbik az idén a helyhatósági választáson jó sanszszal kisvárosok tucatjait viszi el, a Fidesz-kormány okosan teszi majd, ha csak akkor kezd rendészeti reformba, amikor a központi rendőrsége legalább tünetileg biztonságot teremtett. Különben csendőrök és gettóbűnözők önbíráskodó harca vezet majd minket az etnikai polgárháborúnak a kiskunlacházi modell tervrajza szerint kirobbantott szakadékába.

A szerző közíró