Vajon miért pont egy chicagói bíróságon kellett a keresetet benyújtani? Amerikának van egy fővárosa, Washington, és van egy világvárosa, New York, ott nincsenek megfelelő bíróságok? Azok miért nem voltak jók a pereskedőknek? Vagy esetleg a hágai Nemzetközi Bíróság?

Rosszul pereskednek, mivel akkoriban a MÁV tulajdonosa a magyar állam volt. Az államot – ezt a felperesek is sejthették –nem lehet jogosan perelni, hiszen jogutódként 1945-től törvényekben és évtizedek óta folyó kárpótlásokban rendelkezésére állt mindenkor a holokauszt túlélőinek, sőt azok leszármazottainak is. Mit takar vajon az a kijelentés, hogy kilenc-(!) éves kutatómunka előzte meg az eljárást? Megbíztak valakit, valakiket kutatni? Nem akarok senkit lebecsülni, de ehhez bizony még fél év se kellett volna egy felkészült embernek.

Ugyanis már túlléptünk az ötvenes, hatvanas éveken, számtalan, a holokauszthoz kapcsolódó dokumentum megtalálható a világhálón vagy a múzeumok, könyvtárak internetes oldalain. Ráadásul a magyar holokauszt története – a MÁV-szállításokkal együtt – korrekt részletességgel dokumentált, emberi és politikai történéseiről az Eichmann-per kapcsán is vannak kifejezetten magyar vonatkozású információk.

Tisztelem és becsülöm a túlélőket és a leszármazottaikat, átérzem fájdalmukat a méltatlan körülmények között elhunyt rokonok iránt. De ha már tudtak várni 66 évet, és 9 évig kutakodtak, igazán nem számított volna, ha nem most, hanem két-három hónappal később nyújtják be keresetüket a bíróságon. Addigra ugyanis már lezajlottak volna a választások, és ez a jogi eset nem táplálhatta volna a már amúgy is egyre jobban éledező hazai antiszemitizmus harcosait. Ennél rosszabb időpontot ki sem lehetett volna találni – s itt felmerül a kérdés, hogy ennyire utálják-e az őshazát vagy csak abszolút tájékozatlanok a magyar viszonyokról?

Sajnos, a média pontatlanságai és kommentárjai is csak borzolják a kedélyeket:

néhol 245 milliós vagyoni és egymilliárdos nem vagyoni kártérítésről szólnak a hírek, másutt kilencmilliárd dollárt emlegetnek, ami azért nem mindegy, főleg ha hozzáteszi valaki, hogy ez a MÁV többéves, teljes költségvetése… Ez a kétféle összeg egy sajátos körülménynek köszönhető: a gyűjtőper maga is kettős értékrenddel számol. A 245 millió dolláros anyagi vonatkozású kártérítést kérik felszorozni 33-szor, az akkori dollár-pengő árfolyam szerint, a nem vagyoni kártérítés egymilliárd dollárja viszont mai árakon értendő.

Remélem, ez a jogi abszurdnak tűnő per elhal a valóságban és a köztudatban is. Ha meg nem, keressünk mi is hazai túlélőket és leszármazottakat. Ők az amerikai hadsereg által 1945-ben, Ausztriában lefoglalt, arany, ezüst, platina ékszerekkel, érme- és bélyeggyűjteményekkel, műkincsekkel, bundákkal és perzsaszőnyegekkel zsúfolt „Aranyvonat” értékei miatt pert indíthatnának a Pentagon ellen, mivel ismeretlen tettesek katonai gépjárművekkel szállították el a máig is csak részben fellelhető értékeket.

A szerző újságíró