Az ország összes felelősen működő állatmenhelye cidrizni kezdett a hír hallatán, mert nem elég, hogy 2010-től a tartós fenntartásukhoz az állatvédelmi törvény szerint is vagyoni fedezet szükséges, még azon is törni kell a fejüket, hogy ha a területminimumra vonatkozó előírásokat nem tudják teljesíteni, hova szállítsák a befogadott ebeket.

A kedvtelésből tartott állatok kereskedésére és tartására vonatkozó s immár hét éve parkolópályán lévő kormányrendelet előkészítői közül az agrártárca január végére összehívott egy „tűzoltó” egyeztetést civil állatvédelmi szakértők bevonásával, közvetve a karácsonyi szóvivői bejelentés kormányzati kommentárjai miatt. A Kossuth rádiónak ugyanis Rodics Katalin, a környezetvédelmi szaktárca főtisztviselője úgy nyilatkozott, hogy „akár állatokat is el lehet kobozni a gazdáiktól, ha nem tartják azokat megfelelően, de az új szabályozás inkább egy használati utasításként működik majd”.

Egyes állatvédők – jelen sorok írója is – úgy foglaltak állást, hogy az állampolgárokat az ötvenes éveket idéző utasításokkal akarja a helyes állattartásra szoktatni az a kormányzat, amely maga sem jeleskedik a természet- és állatvédelmi hatóságok előírásszerű működtetésében. A környezetvédelmi főfelügyelőség ugyanis az elmúlt nyolc évben nem tudta megnyugtatóan megoldani az elkobzott védett állatok (pl. sólymok, egzotikus hüllők, veszélyes állatok) nyilvántartását és elhelyezését.

Aki most azt hiszi, hogy ez az egész purparlé a kormányra és a civil szervezetekre tartozik, nagyon téved! A rendelet az ország lakosságának kétharmadát fogja így vagy úgy érinteni! A legkisebb akváriumi halacskától az összes papagájon keresztül minden egyes kutyáig fennáll majd az állatvédelmi hatóságok – közülük is elsősorban az önkormányzati jegyzők – felelőssége a kisállat-kereskedők és a „hobbiállattartók” jószágainak szemrevételezésében.

Akivel ki akarnak szúrni, azzal ki is szúrnak! A környezetvédelmi minisztérium ragaszkodik például a mosómedve tartásának betiltásához, de nem ad eligazítást, hogy a már emberhez szokott, a gazdájához ragaszkodó kedves állatot az elkobzást követően hová kell szállítani. Az állatkertek ugyanis telítettek.

A földművelésügyi minisztérium pedig a születendő kutyák egyedi azonosítóval (csippel) történő kötelező jelölése kapcsán kötötte az ebet a karóhoz. Az állatjólléti főosztály arról persze nem nyilatkozott, hogy milyen költséget jelenthet ez az ebtenyésztőnek vagy az új ebtulajdonosnak, hiszen ahány állatorvos, annyiféle díjazás létezhet a piacgazdaságban.

Jól jellemzi a kormányrendelet megalkotásában felelős két minisztérium „tilitoli” játékát, hogy Rodicshoz (KvVM) képest Pallós László állatvédelmi főfelügyelő (FVM) éppen hogy a szigorúságra helyezte a hangsúlyt a kormányrendelet hatálybalépése után, de nem az elkobzás, hanem a hatósági ellenőrzés terén. Csakhogy Pallós nem önkormányzati jegyző, és nem is felettes szerve a helyhatóságoknak. Ezért a mai napig nem tudni, mikor erősíti meg a kormány a helyi önkormányzatokat állatvédelmi hatósági feladataik ellátásához szakmai és anyagi tekintetben.

Elég, ha csak arra gondolunk, hogy hiába hatályos tizenegy éve az állatvédelmi törvény, nem készült még szakmai útmutatás a jegyzők számára az állatvédelmi közigazgatási eljárások tényállásainak tisztázásához. A főváros egyes kerületeiben a közterület-felügyelők „magas színvonalú” szemrevételezései alapján történik annak megállapítása, hogy szenved-e a kutya a panellakásban vagy sem. Ha a kormányrendelet hatályba lép, a tíz négyzetméter hiánya esetén „kötelezően” szenvedni fog, csak az a kérdés, hogy ebbe a minimumterületbe bele kell-e számítani a kanapét és a dohányzóasztalt – ahová a tacskó néha felkucorodik.

A készülő kormányrendelet tiltaná halak esetében a gömbakvárium használatát, de arról nem szól, hogy össze lehete tenni a folyami rákot a guppival. Köztudomású, hogy a rák megfogja a kishalat is. Nem készült a tervezethez mellékletként olyan eszköztilalmi lista sem, amely egyértelművé tenné a kereskedő számára, hogy milyen tartozékot nem árulhat. Kiskorúak a szüleiktől kapott zsebpénzből továbbra is vásárolhatnak például mókuskereket, de hogy ez a tárgy valóban felidegesíti-e az állatot (ahogy az etológusok állítják), vagy épp ellenkezőleg, jó hatással van rá, erről nem nyilatkoznak a minisztériumok.

Arra azonban már most patkánymérget lehet venni, hogy ha ez a „presztízs” rendelet hatályba lép, találkozni fog mind az állattartók, mind a kereskedők, mind pedig a civil állatvédők többségének tiltakozásával, a következő kormánynak pedig gondoskodnia kell egy központi „kutyatár” megnyitásáról, mondjuk, a „Harap utca három alatt” – ahová beviszik a békés emberi otthonokból begyűjtött vagy szélnek eresztett állatokat!

A szerző a Fehérkereszt Állatvédő Liga állatvédelmi ombudsmanja