Titkos találkozókat tart az éji homályban, hol Bajnai miniszterelnök nyakát szorongatja, hol a szocialista pártot fogja feszes pórázra delejes vigyorral. Blogjával álcázza magát, bár visszavonult, nem kommentál. Néma mint a sír, de amúgy zártkörű fórumokon lázítja híveit. Maga az Ördög. Volt idő, amikor hetente szólalt fel a parlamentben, ám akkor meg kivonult az ellenzék: hazugot nem hallgatnak. És, lám, most minden szavára figyel a jobboldal, amelyet egy álruhás vasi szocialista kicsempész a zártkörű szombathelyi rendezvényről. Így kell ezt csinálni, hogy az ember gondolata szertefusson. A módszer, a módszer!

Egy messziről jött ember csak néz: milyen ereje van annak a győzelemre álló pártnak, amely egy háttérbe vonult politikus Ördög-képével hevíti tovább lázas hívet? Eszement Ördög lehet, ha kampányban nem figyel minden szavára, amikor tudhatja, minden szavára figyelnek. És, milyen ereje van a másiknak?

Mert az Ördög-Orbán fizimiskája sem hiánycikk, patás alakja gyakran feltűnik a magyar nyilvánosságban. Tragikomikus lenne az egész, ha a magyar média normális állapotban volna. De nincs abban. Őrült állapotban van, mint maga a politika, s a politizáló lakosság döntő része. Ha nem is egyforma állapotban.

A nyitány az őszödi beszéd volt, amelyet ma sem tudni, ki, hogyan, miért lopott ki. (Ameddig ezt nem tudjuk, gyógyulni sem tudunk.) A technológia akkor terjedt el. Az igazság kedvéért jelezzük: túlnyomórészt a jobboldali médiában, amely a licencet is levédte.

Azóta nemcsak bravúr a rejtett kamera elé csalt politikus, nemcsak dicső tett a rejtett mikrofon, a kicsempészett információ, hanem – sokkal elkeserítőbb a nyilvánosságra nézve – hétköznapi módszer. Bevett újságírói eszköz.

A magyar média hagyta magát becsábítani ebbe a koszos sikátorba. Ide könnyű belépni, kevés kell hozzá: álruha, télen is, este is sötét szemüveg, felhajtott gallér, szembe húzott kalap, zsebben kémmagnó, kamera.

Innen kijönni nehéz. Nagyon nehéz, mert veszve az egyenes derék, a nyílt szó, a szemtől szembe feltett kérdés, a szakmai tisztesség. Veszve a hitelesség. Elveszejtve végleg, ha a lopott mondatokat még ki is forgatjuk, felébe-harmadába közöljük, s mindezt tudva közben hajlongunk saját közönségünk dörgő tapsának.

A demokrácia nem attól működik jól, hogy nincsenek benne botrányos ügyek, hanem hogy nyilvánosságra kerülnek. Hogy a magyar demokrácia működésével komoly bajok vannak, azt tüneteiben mutatja a honi nyilvánosság, a média állapota. Az, ahogyan a politika a nyilvánosságot, s ezzel a közvéleményt kezeli, pontosabban lekezeli. S az, ahogyan a média – s ebben a magát konzervatív-jobboldalinak nevező oldal az élen jár – hagyja, hogy prostituálják.

A mindenkori hatalom érdeke, hogy a közvéleményt saját szempontjai szerint manipulálja. A média dolga meg az, hogy tekintet nélkül irányultságára, leleplezze a hatalom fondorlatait. Ez a kötelessége. Függetlenül attól, hogy jobbra vagy balra találja a felelősöket. A nyilvánosság joga az ő ereje, de csak addig, amíg elfogulatlanul használja.

Addig szavahihető. Onnan ördögűző.