Az utolsó pillanatban akadályoztak meg egy zavaros idegállapotú joghallgatót abban, hogy lövészegyleti tagként legálisan tartott pisztolyával lövöldözzön az ELTE területén. Nemrégiben Pécsett ez meg is történt. Ott is egy kétes elmeállapotú hallgató lövöldözött, aki ugyancsak lövészegyesületi tag volt és legálisan tartott pisztolyt. Nem kellene-e alaposabban megfontolni, és időről időre felülvizsgálni, hogy ki lehet lövészegyesületi tag és ki tarthat legálisan fegyvert? Hogy van az, hogy szolgálatuk végén még a rendőröknek is le kell adniuk lőfegyverüket, míg a „mezei” lövészek azzal a zsebükben szaladgálhatnak?

Velvet Endre Budapest

Kopogtatócéduláink kézhezvételének délutánján diszkrét csengetés lakásunk ajtaján. Jól szituált középkorú hölgy, ruházatán narancssárga árnyalatú kiegészítőkkel. Illedelmesen jelzi, hogy a Fidesz számára gyűjti a kopogtatócédulákat. Miután tájékoztatjuk, hogy más irányban kívánjuk felhasználni céduláinkat, megkérdezi nejem nevét, majd a miértre közli: aki nem adja a Fidesznek, azt neki ki kell pipálnia a „listán”. Kérdésünkre, hogy honnan kapta a „listát”, büszkén és őszintén válaszolja: a Fideszközponttól, s egyúttal kéretlenül is mutatja emblémás, bélyegzős „megbízólevelét”. Ezek után házunk többi lakójánál is próbálkozott, hogy milyen eredménynyel, nem ránk tartozik. Azt, hogy személyesen nem neheztel ránk, abból gondoljuk, másnap ajtónk előtt egy, a fideszes jelöltek nevét tartalmazó golyóstollat találtunk. Ezen kis történet fő kérdése számunkra az, hogy azt a „pipát” a nevünk mellett ki, mire és meddig fogja használni?

Kóczán János Székesfehérvár

A Népszabadság január 29-i számában interjút közölnek Csermely Péterrel (Magyarország húsz-harminc év múlva széteshet). Ennek mondanivalójával jórészt egyetértek, van azonban benne egy téves állítás. Nekem is van egy olyan félelmem, hogy az ország néhány évtized alatt széteshet (én ugyan 90 éves vagyok, és ilyesmit remélhetőleg nem érek meg), ha két alapvető társadalmi problémát nem oldanak meg. Megoldandó: az elemi iskolától a legfelső szintű képzésig a közoktatás, és az egészségügy.

Csermely Péternek van egy – szerintem – pongyola mondata, amely így hangzik: „értékeket csak közösség teremt és őriz meg”. Vajon Shakespeare, Goethe, Kant, Newton, Galilei, Madács Imre, Einstein stb. stb. nem alkottak értékeket, közösségen kívül, mint óriási egyéniségek? Az értékek megőrzése valóban a közösségek feladata és kötelessége, de a megalkotásuk egyéni teljesítmény. A közoktatásnak egyik alapvető feladata az egyéni alkotóerők kibontakoztatása, és az így teremtett értékeknek a közösség által történő megőrzése.

Tatár István Budapest

Hargitai Miklós minden mondatával és értékelésével egyetértek, amit Kner Izidorról ír születésének 150. évfordulóján (Aki feltalálta a tisztességet, február 5.). Csupán elfelejtette megírni a történet végét, azt, hogy a Kner családot 1944-ben Auschwitzban kiirtották. Munkaszolgálatos fiuk, aki hazajött – nem tudván feldolgozni a család tragédiáját – 1945-ben öngyilkos lett. Nagybácsim, Tevan Andor – aki hazatért az 1944. évi deportálásból, és aki édesanyját, hat testvérét és idősebbik fiát vesztette el különböző megsemmisítő táborokban –elkeseredésében a következő levelet írta Divéky József grafikusnak 1946. október 11-én: „Az emberiségbe és a kultúrába vetett hitem ma már mind a múlté, s tulajdonképpen meg sem tudom érteni, hogy mi célból élek még ezen a nyomorúságos földtekén, ahol most már nyilvánvalóvá lett, hogy az ember az embernek valóban farkasa. Szegény Kner Imrével együtt (aki szintén elpusztult) miért kellett nekünk olyan nagyon a magyar kultúra és könyvművészet szolgálatába állnunk?” Tevan Zsófia Budapest