Hírül adta a napokban az MTI nyomán a NOL is, hogy az MSZP amolyan kisokossal látta el ajánlószelvényeket gyűjtő aktivistáit. A kisokos kiemelten két kérdésben akarja befolyásolni az aktivistákon keresztül is a lakosságot. Egyrészt arra buzdít minket, hogy ne támogassunk kis pártokat, mert felesleges, másrészt meg arra, hogy a szélsőségesekkel szövetkező Fidesszel szemben őket támogassuk. A Fidesz is kispártellenes tevékenységbe kezdett, amikor tudatta, hogy kétmillió ajánlószelvényt kíván összegyűjteni erődemonstrációs célzattal. Ez a jelölési folyamat valódi funkciójának teljes semmibevétele, és valóban a politikai paletta szűkítését célozza.

Mindezt érdekeltként, a Lehet Más a Politika egyik egyéni képviselőjelöltjeként mondom, de nem azért gondolom így, mert ehhez a párthoz csatlakoztam, hanem egyebek mellett azért csatlakoztam hozzájuk, mert így gondolom.

A szocialista kiadvány „érvelése” roppant beszédes: a kis pártoknak, „bár fontos szerepük van a demokráciában, a mostani politikai helyzetben a rájuk leadott szavazatok elveszettnek számítanak”. Vagyis, ami a demokrácia számára hasznos, az most káros, a demokrácia érdekeit fel kell függesztenünk. Ezt az a veszedelem indokolja, amit a Fidesz jelent. Immár aligha meglepő, ha a továbbiakban azt tanácsolja nekünk a szocialista „kisokos”, hogy ne a legjobb demokratikus meggyőződésünk szerint szavazzunk, ne arra a politikai erőre tehát, amelyiknek a programjával leginkább egyetértünk. Meggyőződésünket, felelősségünket, annak méltóságát, hogy egy demokrácia felelős, felnőtt, döntésképes polgárai vagyunk, iziben felejtsük el, mert „aki tavasszal nem az MSZP-re szavaz, az a Fideszre és a Jobbikra szavaz, és az is a Fideszre szavaz, aki otthon marad”.

Ha azt hitted volna, kedves választópolgár, hogy valódi választási lehetőséged van, tévedsz: valójában csak ránk meg őrájuk, a szélsőségesek szövetségeseire szavazhatsz. Ezen a ponton áttér a kisokos az ijesztgetés következő fázisára. „A leporellóban azt írják, hogy a Magyar Gárda a Fidesz stratégiai szövetségese, és a nem demokratikus magyar újfasiszták egyre hangosabbak, szemtelenebbek, erőszakosabbak, mert a Fidesz cinkos hallgatásától vérszemet kaptak. Orbán Viktor szabadította ki az újfasiszták szellemét a palackból, és ha ő nem hajlandó visszagyömöszölni azt oda, majd mi megtesszük”.

Arra, hogy mennyit ér az utolsó mondatban tükröződő elszánás a szélsőjobboldal visszaszorítására, nem érdemes szót vesztegetni. Elég visszagondolni az elmúlt évekre, hogy lássuk, mennyire volt hatékony ezen a téren az MSZP. A szövegben ugyanakkor szerepel egy manipulatív szándékú állítás, ami nem felel meg a tényeknek, az tudniillik, hogy a Fidesz és a Magyar Gárda „stratégiai szövetségesek” volnának, bármit is jelentsen ez.

Ez nem igaz és hiába tudjuk (bár egyáltalán nem kéne elfogadnunk és még kevésbé magától értetődőnek tekintenünk), hogy a tömegdemokrácia politikai mindennapjainak része a hazugság, itt súlyosabb dologról van szó. Sokak nagyon is érthető félelmeinek cinikus, hatalmi érdekből történő manipulálásáról. Ez egyrészt alapjaiban kérdőjelezi meg az MSZP antifasiszta elkötelezettségének őszinteségét, másrészt nagymértékben aláássa a Fidesz tárgyszerű és indokolt bírálatának a lehetőségét. (Tapasztalom, hogy jóformán bármit tesz szóvá az ember, azt a választ kapja, hogy ne „fasisztázzon”.)

A kisokosból kitetsző stratégia, hogy ismét belőle idézzek: „mélységesen nem demokratikus”, hiszen azt célozza, hogy ne érezzük magunkat politikai döntéseinkben szabadnak, hogy elvegye honpolgári felelősségünket és méltóságunkat, hogy ne értékválasztásainkra és belátásunkra hagyatkozzunk, hanem engedjük, hogy félelmeink irányítsanak bennünket, hogy úgy érezzük, nincs választásunk.

Sokszor elhangzik, hogy Bibó István szelleméből mindössze csak frázisok maradtak meg a politikai közbeszédben, elsősorban az, hogy: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni”. Én úgy gondolom, hogyha csak enynyit tényleg megértenénk Bibóból, már az is nagyon sokat segítene rajtunk. A Lehet Más a Politika, mint a neve is mutatja, ezt a mondatot komolyan kívánja venni.

A szerző az LMP országgyűlési képviselőjelöltje