Az MSZP-n olyan kóros gyorsasággal futott végig az öregedés, hogy még kérdéses, biológiai vagy pszichés a változás. Visszafordítható vagy végleges?

A szombati kampánykezdés a fiatalság visszaszerzéséről szólt. Nem kis kihívás nyolc év kormányzás után az „új” szó köré szervezni az újramozgósítást, de ezzel próbálkoznak. Új jelölt, új program – egyedül a résztvevők Gyurcsány Ferenc iránti lelkesedése tűnt a réginek, bár a maga módján ez is új jelenség.

Beszélt a régiek nevében Gráf József és Kovács László, hogy áldásukat adják Mesterházyra és programjára. A szocialisták közönsége ezt jóindulattal, de kevéssé spontán lelkesedéssel fogadta. Amikor eljött az ideje, emelték a táblákat, ha a színpadi csend azt súgta, tapsoltak, de nem érződött a választási urnafelmutatás áhítata, az áldozat ihletettsége. Vajon miért nem?

A szocialisták új programja rengeteg jó érzéssel fogadható kis gesztussal van tele. A kistelepülésekről munkába járóknak ígért tömegközlekedési támogatástól a 35 év felettieknek kínált ingyenes nyelvtanulás lehetőségén át a rászorult özvegyek által igénybe vehető temetkezési segítségig sok emberséges elképzelés van a tervek között. Az egész formátuma azonban nehezen használható egy kampányban, ahol mindenkinek munkát, pénzt ígér az egyik ellenfél, színmagyar világot a másik, kerül, amibe kerül.

A szocialisták most nem mernek, már nem merhetnek olyan bátrak lenni, mint Gyurcsány volt, amikor az igazságosság nevében nekiment a teljes egészségügyi és oktatási rendszernek. Nem tehetik meg, hogy Medgyessy Péter igazság- és pénzosztó szerepébe kéredzkedjenek vissza. De akkor merre?

Van hozzájuk közel harmadik út is – ez lehet az igazán zavarba ejtő. Bajnai Gordonnak a Józan ész politikája címmel lapunkban közzétett politikai végrendelete, könnyen felismerhetően kormányprogramja.

E szerint „a szorítóan szűk mozgástér fegyelmezettséget, takarékosságot és felelősséget követel. A közelgő választás fordulópont: vállalják-e a felelősség kényelmetlenségét azok, akik arra felhatalmazást kapnak. Ha igen, Magyarország visszafordíthatatlanul lehorgonyoz Nyugaton. Ha az illúziókeltést és csodavárást választják, megmarad Nyugat és Kelet között, válságból válságba sodródva”. Ezzel persze nem lehet kampányolni. De e nélkül sem. A szocialisták szombaton valószínűleg vállalásaiknak a felét mondták el. A többi Bajnainál van. Bizonyára elhangzik ma a Parlamentben is.

Nem érzékelhetőek jól a szocialista program hangsúlyai, mert ehhez Bajnai szigorú tételeiből kellene indulniuk. A „nem vagyok hajlandó álmodni, hazudni, politikusként szédíteni az embereket, de utálni és megvetni sem vagyok kész senkit” mentalitással viszont nem lehet belekezdeni kampányba. Vagy mégis?

Valahogy vissza kell szerezniük a megkopott fiatalságot.