Történt, hogy a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tavaly klímatörvény-tervezetet készített. A parlamenti bizottsági vitákon már átesett szöveg európai viszonylatban is ritkaságnak számít: miközben uniós elvárás a szén-dioxid-kibocsátás visszafogása, a szándékot jogi normává formáló törvények egyelőre még hiányoznak. A múlt hétig úgy tűnt, hogy a tervezet szinte egyhangú politikai támogatást élvez.

A készülő klímatörvény 2020-ig 40 százalékos kibocsátáscsökkentést írna elő az 1990-es szinthez képest. Mivel ennek háromnegyede valójában már megvalósult a legnagyobb ipari üzemek rendszerváltás utáni eltűnésével, a korlátozás a gazdaság legtöbb területén nem lenne húsba vágó.

Akiket igazán érintene – néhány régi, korszerűtlen erőművet, építőanyaggyárat és kohászati üzemet –, azok az állami támogatások begyűjtésében sokkal hatékonyabbak, mint az energia- vagy a nyersanyag-felhasználásban. Az érdekérvényesítő képességük ezúttal is megmutatkozott: ma, a búcsúzó Országgyűlés utolsó ülésnapján nem az eredeti klímatörvényről, hanem annak módosított változatáról szavaznak a képviselők, azaz nem 40, hanem csak 20 százalékkal kellene mérsékelni a levegőbe kerülő szén-dioxid mennyiségét, ami – a már megtörtént csökkentéseket figyelembe véve – valójában jelentős szennyezésnövekedést jelentene.

Mindezt természetesen a magyar ipar versenyképessége érdekében, ami – ha a szóban forgó cégeket néven neveznénk – a legelvakultabb patriótákat is mosolygásra késztetné.

A civil kezdeményezésre megszületett klímatörvény-tervezetet nyilvánosan eddig csupán néhány liberális képviselő utasította el. Vagyis olyan helyzet alakult ki, hogy bármelyik verziót szavazzák is meg, ahhoz mindenképpen a jelenlegi pártlogika fölött átlépő együttműködés szükséges.

Ha a papírforma érvényesül, akkor a törvényt együtt lúgozza ki a közös érdekeket ilyen esetekben gyakran megtaláló jobb- és baloldal. De ahhoz is a két tábor kézfogása kell, hogy Európában először Magyarországnak legyen használható klímatörvénye. Ilyesmire fajsúlyos környezeti ügyekben utoljára a 90-es évek közepén akadt példa – jórészt ma is az akkor elfogadott környezet- és természetvédelmi jogszabályokat használjuk. Ma kiderül, hogy változott-e valamit a közélet klímája az elmúlt másfél évtizedben.