Megdöbbenve olvastam Gézsy Tibor olvasói levelét (A guanó és „a jövő városa”, január 12.). Úgy látom, az úr minden követ megmozgatott a minisztériumtól az állat-egészségügyi hatóságokon keresztül a Népszabadságig, hogy rábírja a hatóságokat, irtsák ki a galambokat Szekszárdról.

Nem jártam ugyan a szekszárdi gabonaszárítónál, de a nyakam teszem rá, hogy állítása, miszerint a galambok ürüléke bekerül a malomban őrölt búzába, hamis. Ilyet az ÁNTSZ egy percig sem tűrne. Nem ez az egyetlen „tárgyi tévedés”. Az úr olyan madárbetegséget talált ki („plazmatoxiózis”), ami nincs. Tán toxoplazmózisra gondolt, de azt macskafélék terjesztik, nem galambok! De egyébként is, az emberre nézve bármely emlősállat (főleg a másik ember) nagyobb egészségügyi kockázatot jelent, mint a madarak. (Minél közelebbi a rokonság, annál több a közös kórokozó.)

Nem állítom, hogy a madárpiszok semmilyen fertőzést nem okozhat. Azt sem, hogy a galambok túlnépesedése nem jelent köztisztasági, műemlékvédelmi gondokat. Csakhogy ezt az állapotot (miután a házi galambok vétkes emberi hanyagság következtében utcára kerültek) évtizedek nemtörődömsége okozta, amit aztán valami kegyetlen akcióval egy csapásra szeretnének megoldani azok, akik szemében a galamb csak egy guanóürítő gép. Ezt tette eddig nem egy város önkormányzata, semmibe véve az állatvédelmi törvény szellemét és betűjét! Erre biztat Gézsy úr is, mikor az elgázosítást emlegeti (jól értem, hogy a minisztérium javaslatára?!).

Idézem a Btk. 266/B. §. (1) szakaszát: „Aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, … vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.” Gondolom, aki gerinces állatok ezrei ellen követi el ezt a „vétséget”, annak már nem két év szabadságvesztés jár. Márpedig a brutális tömeges kivégzés teljességgel indokolatlan.

Válas György úr (Táplálékmegvonás a megoldás!, január 21.) javasolja, miszerint éheztessük ki a galambokat, természettudományos, de nem humánus gondolkodásra vall. Elfelejti, hogy a lovas kocsik és velük a lóürülék – nem egyik napról a másikra tűntek el, hanem évtizedek alatt. Így a verebek fokozatosan hozzászokhattak a táplálék csökkenéséhez, s ennek megfelelően kevesebb utódot hoztak világra. Értsük már meg, hogy a madarak is, akár a szerencsétlen kóbor kutyák, macskák, érző, gondolkodó lények! Némely kivételesen értelmes madárfaj egyede akár a hatnyolc éves gyermekek értelmi szintjét is elérheti! (Egy példa: Alex, Irene Pepperberg etológus jákópapagája.)

Szörnyű gondolat: mi lenne, ha az emberi túlnépesedés megoldására ajánlanák a kiéheztetés módszerét?

Ma már létezik olyan módszer, az orális fogamzásgátló alkalmazása, amely –igaz, nem egyik napról a másikra, hanem néhány év alatt – etikus, humánus módon csökkenti a galambnépességet a kívánatos mértékűre. Ez a (nem hormon jellegű) szer a tojások kifejlődését gátló Ovo-Control P (nicarbazin), amelyet már az USA mind az ötven tagállamában bevezettek! Nem toxikus, a hatásos adag többszöröse sem ártalmas sem emberre, sem emlősállatra.. A preparált bogyók méretezése, anyaga, etetési módja olyan, hogy más (védett) madárfajok ne fogyaszthassák.

Persze (ez is) pénzbe kerül! Azonban lehetne – a kiirtás sürgetése helyett – azon buzgólkodni, hogy hazánkban állítsanak elő ún. generikus szert megfizethetőbb áron.

Dr. Molnár Lívia Debrecen