Négy évvel ezelőtt bementem a székesfehérvári Fidesz-irodába, és megkérdeztem, mikor és hol van fogadóórája Cser-Palkovics András (akkor még csak önkormányzati képviselő) úrnak. Mert természetesen munkaidőben szerettem volna vele (nem privát ügyben értekezni). Maximálisan elvárom egy közpénzekből, a magyar átlagfizetésnél legalább ötször magasabb jövedelmet (számlával nem igazolt költségtérítéssel) zsebrevágó képviselőtől, hogy legalább havonta egy-két órára szálljon alá az Olümposz hegyéről, álljon szóba a választópolgárokkal.

Nos, a Fidesz-irodában közölték, hogy nincs a képviselő úrnak fogadóórája, de hívjam fel a titkárát, és vele egyeztessek egy időpontot, amikor – városunk egyik legdrágább helyén – a párt által bérelt irodában fogadni tud. Többszöri telefonálás után sem ért rá Cser-Palkovics András velem találkozni, pedig akkor még nem is volt helyettes szóvivő. Végül abban állapodtunk meg, hogy a titkára majd visszahív. Hát, jó halál lenne belőle!

Mindez nem volna annyira említésre méltó, ha az eltelt évek során Cser-Palkovics András nem kapott volna a Fideszben még országos feladatot is a képviselői teendői mellé. Szerencse, hogy ma már bankszámlára érkeznek a jövedelmek, mert az álláshalmozás miatt talán még arra sem volna ideje, hogy felvegye azokat.

Mándli Erzsébet Székesfehérvár