Egy még szeptemberben elhangzott, de csak most nyilvánosságra hozott beszédében tovább ment: kívánatosnak minősítette, hogy a következő 15-20 évben egyetlen nagy kormánypárt, a jobboldal vezető ereje vezesse Magyarországot. Kötcsén hangzott el a beszéd, s ugyanúgy csak néhány hónap múltán értesült róla a nyilvánosság, mint arról, amely 2006-ban a közeli Őszödön mozgósította volna valódi kormányzásra a szocialista képviselőket. Csakhogy amíg ezt kiszivárogtatták, Orbán beszédét az ő hozzájárulásával beszivárogtatták. A különbség több, mint egy igekötő.

Az „egypártrendszert” hirdető gondolat formájában békeüzenet, tartalma szerint háborús. A Fidesz elnöke így fogalmazott a polgári pikniken: „vagy egy olyan kormányzati rendszert próbálunk felépíteni, amely minimálisra csökkenti a duális erőtér visszaállásának esélyét, és helyette hosszú távon egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket; vagy ellenkormányzásra készülünk, és akkor a duális erőtér vissza fog állni... Nem ellenkormányzást kell folytatni, hanem a nemzeti ügyek kormányzását kell megvalósítani”.

Az ellenkormányzás elvetése rokonszenves. A saját értékválasztásra alapozó politikai stratégia természetes, és mint ilyen, alkalmas a jó kormányzásra. A minden intellektuális és politikai alternatíva kiiktatására irányuló szándék viszont nem tiszta. Orbán esélyt lát arra, hogy „huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt , amely a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és „ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli”.

E mondatnak csak akkor van valódi ereje, ha feltételezzük, hogy a nemzeti ügyeknek van a demokratikus vitáktól elkülöníthető, „természetes” megoldásuk. Hogy létezik olyan természetes helyzet, amelyben egy társadalom legmeghatározóbb rétegeinek azonos a véleményük az abortuszról, az iskolai hittanoktatásról, az optimális nyugdíjkorhatárról, a cigányság helyzetéről, a multinacionális cégek szerepéről. Ahhoz, hogy valaki feltételezze, hogy ilyen értékcentrum kialakítható, ugyanaz az egyoldalúság kell, amely pártjának választási vereségét úgy foglalta össze, hogy a haza nem lehet ellenzékben.

A haza nem utolsósorban azért szerethető ugyanis, mert nagyon sokféle gondolatot és értéket képes befogadni, és soha nincs sem ellenzékben, sem kormányon. Egypárti formációban aligha teremthető összhangzat. Ha valaki, Orbán tudja, hogy nincs jó meccs, ha csak egy csapat van a pályán, bár egy része más színű trikót ölt.

A beszéd megjelenése után, a szeptemberi tudósításokban nem esett szó a 15-20 évre tervezett egypárt-centrumról. A Kötcsei piknik zártkörű volt, csak a Hír TV kapott engedélyt a tudósításra, egyetlen centrum köré fonta az információkat, s ezek közé nem fért be az egypárti szisztéma dicsérete. Ez is egy megoldás. Semmiképpen sem az egyetlen.