A hír a technikai érdekességen túl azért is feltűnést keltett, mert inkább Amerika küszködéséről olvashatunk mostanában sokat. Ágynak döntötte a gazdasági válság, befürdött Irakban, vergődik Afganisztánban, nem talál fogást Iránon, és most még a Hold-programot is le kellett fújnia. Jönnek a feltörekvő gazdaságok, Kína és India, előbbinek már a hangja is megerősödött, amióta 800 milliárd dollárnyi amerikai államkötvényen ül.

De miről is beszélünk? A statisztika felfedi az arányokat. Az amerikai gazdaság teljesítménye egyelőre akkora, mint a japáné, a kínaié, a németé és az oroszé mindösszesen. A világ tíz vezető vállalata között első fecskeként jelentkezett a kínai Sinopec – és lekerült a levitézlett General Motors! –, amúgy az ötszázas listán egyértelmű az amerikai dominancia. Az emberifejlődés-indexben, amely ENSZ-metodika alapján készül, az Egyesült Államok – az underclass, a mélyszegények tömege dacára – a 13., Finnország és Ausztria között. De mire Kínáig és Indiáig legörögtünk volna az egérrel, lemerült a tajvani laptop akkuja. (Oké, a 92. és a 134. helyen állnak.)

Apropó laptop: gazdaságban és háborúban kevés ér többet, mint az innováció. Nos, a világ vezető egyetemeinek listáján az első tíz között nyolc amerikai intézmény található. Kína még a saját térségében sincs az első tízben, fiataljai ide jönnek át tanulni. Tavaly az irodalmi volt az egyetlen Nobel-díj kategória, amelyben nem volt amerikai kitüntetett. Házunkban rengeteg a kínai és az észak-amerikai termék, de előbbiek inkább a gyerekszobában összpontosulnak: bimbamoznak vagy felkacagnak, ha megnyomjuk a plüss hasukat. A kanadai okos telefonnal viszont úgy dolgozhatom, ahogy két éve még nem: számítógép nélkül tudok e-mailezni . E cikkhez az ismert amerikai keresőt használtam. Kétségtelen: Kína a világgazdaság erős emberévé vált, de egyelőre inkább Stadler Józsefe, mint Bojár Gábora annak.

Az amerikai külpolitikai folyóiratok, így a Foreign Affairs számait visszalapozva azt látjuk: évek óta írnak Kína felemelkedéséről, de arról is, hányan keseregtek, károgtak vagy kárörvendtek már – idejekorán – Amerika alkonyán. A birodalmak története azt mutatja, ez az állapot előbb-utóbb bekövetkezik, ám a magunk részéről kivárnánk a dolog végét. A minap egyelőre az amerikai gazdasági kémkedési törvény első elítéltjéről írtunk e hasábokon, egy honosított kínairól, aki a Boeingtól hordta haza mázsaszámra a műszaki leírásokat.