Több évtizede oktatván, elemezvén a közgazdaságtant mindig irigykedve tekintettem a neves természettudósok sikereire, akik nemcsak jól diagnosztizáltak, hanem a terápiát is feltárták. Ez jelentős mértékben annak köszönhető, hogy a természettudomány egyes ágai eredményesen integrálódtak, sikeresen házasodott a biológia a fizikával, a kémia a biológiával stb.

A társadalomtudományban az integrációnak még a csírái is alig láthatók. Meszsze vagyunk attól, hogy pl. a közgazdaságtan a szociológiával, vagy a pszichológiával integrálódjon. S amíg ez nem valósul meg, addig a közgazdaság-tudomány nem tud tökéletes választ adni a gazdaság gondjaira. Tamás Pál említi, hogy a szocio lógusok igyekeznek feltárni a bankvilág szociológiai természetét, s ez dicséretes, de ennél többre van szükség. Káldor Miklós Gazdaságelmélet, gazdaságpolitika című könyvében megállapítja, hogy „a beruházási döntések kimenetele a döntéshozás pillanatában szükségszerűen bizonytalan, így a döntés szükségszerűen tartalmazza a hit mozzanatát”. Mérlegelni kell tehát a pszichológiai és szociológiai tényezőket is. Hámori Balázs Érzelem gazdaságtan című könyvében helyesen mutat rá arra, hogy a közgazdaságtan az emberek közötti viszonyok tanulmányozásának tudománya, amelyek a dolgok közötti viszonyokban fejeződnek ki. Az emberek közötti viszonyt nemcsak a ráció, hanem az érzelmek is befolyásolják, a jóindulat, a rosszindulat, az irigység, az önzetlenség, a bizalom, a bizalmatlanság, az erőszak, a hiúság stb. A közgazdaságtan csak akkor tud helyes diagnózissal és terápiával szolgálni, ha ezen érzelmi hatásokat is mérlegeli. De persze ebben az esetben sem megyünk semmire, ha a politika a rációt a sárba tapossa, ami most eléggé aktuális veszély.

Dr. Takács Imre Hajdúszoboszló