Cikkük (Bezárhat a kulcsi magánklinika, január 18.) leírja, hogy miért lett veszteséges a kulcsi rendelő: a kihasználatlan kapacitás a mai OEP-térítési díjak mellett veszteséget termel. Kulcson és mindenütt, lévén a közgazdasági szabályok komoly és általános érvényű dolgok. Ahol a hiányt a tulajdonos önkormányzat kipótolja, ott fenntartható a működés. Ahol a magántulajdonos egyúttal mecénás, ott is gyógyíthatnak. Ha a mecénás – mint a tiszteletre méltó Kiss Csaba – cérnája vagy pénze elfogy, ott be kell adni a kulcsot.

Mit jelent a sokcsatornás finanszírozás? A bevétel zömét a betegellátás után az OEP téríti. Évtizede nyomott, inflációt nem követő, alacsony béreket, szűkös dologiakat jelentő áron. A kórházak és rendelők többsége orvosi és más fizetős szolgáltatások nyújtásával igyekszik kiegészítő bevételekhez jutni, hacsak ki nem derül, hogy szabálytalan megoldások miatt több büntetést fizet, mint amennyi haszna volt. Ezekhez járulna a tulajdonos önkormányzat elvi kötelezettsége az épület és a gép- és műszerállomány fenntartásával és fejlesztésével kapcsolatban. Ezzel magyar igazságnyi, azaz három baj van: az első az, hogy a több mint 3200 hazai önkormányzat közül csak 200 intézménytulajdonos, a többi háromezernyi önkormányzat – tisztelet a kivételnek – nem fizet más intézményének fenntartásához, noha lakosait ott kezelik. A második, hogy a tulajdonosok fizetési kötelezettsége – hála az önkormányzati törvénynek – elvi, nem tételes, nem normatív. Annyit ad, amenynyit akar, és ez lehet nulla is. Így az intézmények az OEP-bevételből költenek arra, amire a tulajdonosnak kellene. Kivéve a magántulajdonost, aki az önkormányzati forrásokból nem részesül, de fizethet iparűzési adót.

A harmadik baj az, hogy a minimumfeltételek teljesítése érdekében a kórház beruházásokra, műszerek pótlására kényszerül az OEP-bevétel terhére, ami a működési költségeket terheli, és így rontja az ellátás minőségét. Hacsak a tulajdonos önkormányzat az adóbevételeiből nem támogatja a működési költségeket (is). A magántulajdonos pedig nem vethet ki adót. Esetleg szervezhet egy alapítványt, mely öszszekalapoz annyi pénzt, amennyi a fennmaradáshoz kell.

Az aláírásgyűjtés akkor érhetné el célját, ha a közgazdasági ésszerűséghez közelíttetné a rendszert, azaz az épület, gép- és műszerköltségek (tőkeköltségek, amortizáció) az OEP-térítés része lenne, és megszűnne az önkormányzati tulajdonlás a kétszáznyi önkormányzat esetén, amivel a többi 3000 önkormányzattal egy sorba kerülnének. Ennek az önkormányzatok tán örülnének, hisz egy részük már szabadulna a kórházak nyűgétől.

Nehezebb kérdés a mérethatékonyság (az adott pénzellátási szinten a legkisebb, még gazdaságosan üzemeltethető ellátóhely) és a kapacitáskihasználtság. Az elmúlt két évben az ellátórendszer teljesítményét különféle módszerekkel nagymértékben korlátozták (ágyszámcsökkentés, teljesítmény- és óraszámkorlát, degreszszió, lebegő pont stb.). A működés infrastruktúrája ennél jóval kisebb mértékben csökkent, azaz megmaradt a kórházak és rendelőintézetek döntő többsége. A változatlan infrastruktúrát a leszorított teljesítmény mellett nemcsak Kulcson, másutt sem lehet gazdaságosan működtetni.

El kellene dönteni, hogy mekkora az az ellátórendszer, mely a megmaradt kapacitásokat korlátozások nélkül kihasználhatja, mely a csőd veszélye nélkül finanszírozható a mainál alig magasabb költségvetésből. Mi, vagy ki legyen a döntési mechanizmus lényege: elkötelezett parlamenti és önkormányzati képviselők, vagy bölcs minisztériumi, ÁNTSZ- és OEP-köztisztviselők vagy egészségügyben dolgozó, olykor sztrájkoló közalkalmazottak, netán tüntető lakosok, esetleg valamiféle szabályozott piac? Piac, ahol a beteg önmaga vagy háziorvosa útján az általa elvárt minőség alapján dönt, hogy hol gyógyíttatja magát, és ezzel hová viszi a gyógyításáért járó OEP- térítést?

Kulcsra biztosan sokan vinnék, talán többen, mint ma. És az sem mindegy, hogy ezzel az egészségügy távolabb kerülne a politikától, fontosabbá válna a minőség és annak mérése, a mérési eredmények közzététele.

Sok siker kulcsiak, kevés felhőt, Napfény!