Az nem kérdéses, hogy Magyarország fellendítésre szorul. Nincs olyan ország, amely ne szorulna állandó fellendítésre, főleg, ha jönnek a választások, ezen kár is vitatkozni. Magyarország meg különösen fellendítendő, a legjobb lenne persze a hangulatunkkal kezdeni, de ha az eleve reménytelen, megpróbálhatjuk a célt a hasunkon keresztül elérni. Az már más kérdés, hogyan, milyen lépésekkel lehetne javítani Magyarország, a magyarok helyzetét. Ezzel kapcsolatban sok felfogás létezhet, akár egymással szemben vagy egymás mellett is, csak egyetlen dologban lehetünk biztosak: a 2007-es megoldások 2010-re érvényüket veszítették.

Lehet persze mantraként ismételgetni, hogy erős Magyarországra, erős államra, szilárd gazdaságra, lábra kapó vállalkozókra, a számításukat megtaláló munkavállalókra, modern egészségügyre, a szükségletekhez alkalmazkodó oktatási rendszerre, rendre, valamint mindenekelőtt szilárd erkölcsökre van szükség, de ez nem program. Családi szinten konkrétan leginkább összetartásra és egy lottó ötösre lenne szükség, de erre azért önmagában nem lehet jövőt építeni.

A fellendülés megteremtéséhez mindenekelőtt azzal kell tisztában lennünk, milyen körülmények között, milyen közegben kell előrejutnunk. Márpedig a világ, mint ahogy azt egyébként Orbán Viktor nagyon helyesen felismerni is látszik, eléggé megváltozott az elmúlt három esztendő alatt. Például 2007-ben még 177 ezer új személyautót adtak el Magyarországon (már ez is csökkenés volt az előző évhez képest), tavaly alig több mint 60 ezret! Három éve még gyakorlatilag bárki kapott hitelt, aki betévedt egy bankfiókba, ma a pénzintézetek ezerszer megnézik, kinek adnak kölcsön. Nehezebb autót vagy ingatlant venni, illetve vállalkozó legyen a talpán, aki a régi konstrukciókhoz akár csak távolról is hasonló finanszírozást tud biztosítani cégének. Komplett iparágak tűnnek el a süllyesztőben, változik az állam és a piac viszonyrendszere. Vannak 2007-es eszközök, amelyek mára nem hozzáférhetőek, illetve nyílhatnak új, egyelőre még nem mindenki által észrevett esélyek. Ugyanez a világgazdaságra is igaz: mindenütt sokkal keményebben és gyakran vadonatúj módszerekkel kell megküzdeni az eredményekért.

Pedig az ember semmit se szeretne jobban, mint visszamenni 2007-be, a folytonos növekedés, az olcsó pénz, a soha be nem igazolódó baljóslatok korába. Kényelmesebb a meleg vizes kismedencében dagonyázni, mint izomgörcsökkel küszködve is a sportuszoda hűvös vizében hasítani. Így vannak ezzel a választópolgárok és a politikusok is. A fejünkkel tudjuk, de a szívünkkel nehéz beletörődni: a lufi kipukkadt, ezt már sosem fogjuk tudni újra felfújni, s ki tudja mennyi időbe telik, mire másik játékszert találunk helyette. Ne áltassuk egymást: új programra van szüksége mindenkinek. Pláne, ha kormányozni is akar, nem csak választást nyerni.