A légitársaság, amely az elmúlt tíz évben – papíron – két nyereséges üzleti évet tud felmutatni, 1999 és 2009 között 64 milliárd forint veszteséget termelt. Ehhez adjuk hozzá azt a 16 milliárdot, amelyet a cég a kerozinüzletágért kapott a Budapest Airporttól 2007-ben a privatizáció előtt, s amely miatt az az év papíron nem volt veszteséges. (A Budapest Airport amúgy a Malév legnagyobb hitelezője, bármikor bedönthetné a céget, csakhogy ezzel legnagyobb ügyfelét likvidálná.)

Húsz év és két privatizáció után kijelenthetjük: a veszteségeket folyamatosan a magyar adófizetők finanszírozták. Amikor a Malév 2008-ban részben – valójában egészben – az orosz államé lett, tudni lehetett: továbbra is a magyar állam problémája marad. –A tulajdoni arányok mértékében vállaljuk a Malév finanszírozását – mondták akkor a VEB Bank illetékesei, ami szabad fordításban annyit tesz: magyar oldalon szálljon be az állam, oldja meg a helyzetet!

Az utóbbi két hónapban pedig az is nyilvánvalóvá vált: már államosítani sem tudunk rendesen. A részletekről több mint egy éve nem tudtak megegyezni az orosz és a magyar illetékesek. Az egykor kiváló légitársaság ezalatt pénz hiányában egyre mélyebbre süllyed, olykor bért nem fizet, máskor lízingdíjakat, s hogy mire nem jut még pénz, abba rendszeresen repülőre ülő emberként bele sem merek gondolni.

Amikor fél éve kirajzolódott a koncepció, hogy az állam a köztartozások fejében tulajdont szerez a cégben, azt írtuk: „a Malév adósságának tőkésítése lényegében a csőd első lépcsője, annak beismerése nélkül. Semmiféle választ nem ad azonban arra, milyen pénzből és meddig lehet a levegőben tartani a légitársaságot, és miért jó ez nekünk?” Azóta sem lettünk okosabbak.

A világ vicce, hogy még csődbe sem tudunk vinni egy társaságot. A kötélhúzásban részt vevők felelőssége nem kisebb, mint azoké, akik ezt a helyzetet előidézték, vagy akik az elmúlt húsz évben rövid távú céljaik érdekében, hozzá nem értésük, esetleg elhibázott koncepciójuk miatt ide süllyesztették a Malévot.

A felelősök között ottvannak a magyar döntéshozók is, akiknek – az orosz fél csökönyössége ellenére – ma sincs forgatókönyvük a légitársaság „tervszerű” csődjére és esetleges újraépítésére, amire már külföldön is volt példa. A VEB Bank képviselői azt hiszik – a múltat nézve joggal –, bármeddig erősködhetnek, a magyar állam úgy is megmenti a Malévot. Csakhogy az EU szeme mindent lát, a magyar kormány nem tehet meg bármit, amit akar vagy amit kérnek tőle.

A birkózás közben a cégnek szép lassan elfogy a pénze, és senki nem lepődhet meg, ha egy napon a repülőket már nem tudják megtankolni, vagy valamelyik várakozásra ráunt hitelező felszámolási eljárást indít. Akkor aztán nincs tovább: mindenki futhat a milliárdjai után.